2024-11-25
Márkus László haikui
Csapodár tavasz.
Sötét felhőkkel játszik,
talán havat hoz.
*
Száradó nyárfa
csúcsán fagyöngy haldoklik.
A könnye harmat.
*
Tavaszi tócsában
szél pocskál. Színes szirmot
tologat rajta.
*
Útszéli virág
kokettál a széllel. Víg
valcert lejtenek.
*
...
Csák Gyöngyi: EGY KORTÁRS KÖLTŐHÖZ
Érzem. Minden idegszálammal érzem.
Követem. Zuhanok szakadékaiba, mélységeiben
bolyongok, innen epekszem kívánt csúcsaira.
Hív és taszít. Villogó nyilait szórja rám tekintete.
Hiába nézi öblös megvetéssel, mint szorongatom
a semmi bugyrait. Visszafordulni...
Gergely Tamás: FRANCIA
Kórust hallgattak, zenét, más szóval, mégis mintha két ellenséges fél nézne egymással farkasszemet.
Bár Vadmalacnak úgy tűnt, utólag magyarázza bele a keserűséget a képbe.
”De hát a többiek hol voltak?” Emlékezetében csak ő meg a komája, s rajtuk kívül semmi...
B. Tomos Hajnal: ESŐBEN
Egy régi tavasz-délelőttben járok,
hol esik az eső
s az ágak közül huzat cseperész rám -
átázott cipővel meg-megállok
a fák alatt,
nézem a hólyagzó ösvényt
s te késel.
Innen már nem látni arcod,
azt sem, hogy végül megjöttél-e
a kora-tavaszi délelőttb...
Nyírfalvi Károly: RÁOLVASÁS
A lányok hajat festenek a kertben,
szőkülő tincseiken ragyog a nap,
meglovagolják a perceket, de nem
felejtik mulasztásaid az alkony
sápatag fényében. Nem hallod már
szavuk, nem te voltál akkor és ott.
Te verted le a szilvát éretlenül
a fáról, és te tap...
In Memoriam Nyírfalvi Károly
Nehéz szavakba önteni a veszteséget, mégis meg kell írni, hogy mélységes fájdalommal tudatjuk, Nyírfalvi Károly költő, író, a Lenolaj.hu szerkesztője, állandó szerzőnk, munkatársunk, barátunk elhunyt.
Akik ismerték, tudják milyen sziporkázó szellemű, művelt...
Gergely Tamás: MESÉL
”Mesélj” - kérlelte Malacka.
Mit is meséljen, gondolta Vadmalac. Mesélt ő, mesél kérésre meg magától is szívesen, de éppen meseszélcsend volt a délelőttjében.
”Szólj hozzám, beszélj” – kérlelte Malacka.
Vadmalac megértette, a szó ugyanolyan, mintha a kezét ...
Szente B. Levente: Morzsák a terítetlen asztalon
magas, domboldal alatt lakunk,
a város idelent - látod
odafönt a temetők,
az ég öleli őket.
nekünk már csak a hiány fáj, mondta nagymama
se filozófus, költő, se szakács, orvos, festő
vagy szerető, se múzsák, se kávéház,
szétesnek, buta lázadásba fúlnak,...
Paulovics Tamás: VALÓSÁG? ÁLOM?
Valóság volt az a szivárvány vagy csak álom.
Fölragyogott az alkonyi égen azon a nyáron.
jött a vihar kékesen cikázó villámaival, jött,
tépte a nehéz lombokat, szaggatta a fákat,
tiporta a virágokat, ríkatta az édesanyákat.
Talán percek se teltek, fölléle...
Cserenkó Gábor: Combino
Reggelente mindig combinóval utazom, döcögök a villamoson sok idegen emberrel összezárva, akiknek az utazás túlélés és nem megélés, és úgy is viszonyulnak hozzá, révetegen, rosszkedvűen, türelmetlenségtől topogva állnak a tömött szerelvényen, és erre egyszer c...