2024-11-25
Gergely Tamás: Pantomim
Fellépett egy nyári táborban, tulajdonképpen kötelezték - mi legyen, töprengett, mi fejez ki engem?
Álmában pantomim művész volt, amatőr, illetve az alkalom szülte, jeleneteit korábban mindössze eltervezte.
Egy fehér nejlont húzott ki a zakója jobb zsebéből,...
Hornyik Anna: Múzeumok 2017-es éjszakája
Késő délután találkoztunk barátaimmal a Vasúttörténeti Parkban. Kék karszalagok fel, irány a múzeum. Hirtelen újra gyerek lettem, mert a vasút közelében nevelkedtem testvéreimmel együtt. A vasszerelvények és a szén illata teljesen bejárta testemet. A mozdonyok...
Andróczky Gabriella: Óriás pipacsok Franciaországból
Életemben két dolgot loptam. Az első egy elefántradír volt 5 éves koromban, az iskolában... volt nekem is radírom, csak nem elefánt. Nem buktam le, de a mai napig bánt.
A második lopásom, 30 évvel később ezek az óriás pipacsok voltak. Nem bírtam ellenállni a ...
Hajnal Éva: Parázsló szonett
Leheletnyi lábnyom, libbenő a nyár,
pipacsmezőn lépdel, alig hallani,
tűznek vörösében tombol a határ,
buja réten égnek sóhajtásai.
Rubinszín tájain illatát szórja,
árva asszonylelkem remeg legbelül,
virágzó völgyeit dús dallammá fonja,
rőt melódiáj...
Nászta Katalin: Az jár a fejemben
– milyen kedves a Facebooktól, hogy megkérdezi.
Komolyabban: ezt a vers-, könyv-, írhatnék- dömpinget, amit elénk tálal szűrni kell! De ki legyen a szűrő? Vannak élvonalbeliek, akik már a kánon magasságából tekintgetnek jobbra balra. Nekik a lefelé snassz. ...
Szilágyi Varga Zoltán: BAPÓ
Az én Tátim, (nagyapám) anyai ágon Gergely Gyurka volt. Első világháborús veterán. Isonzónál sebesült, bal alkarját érte a puskagolyó. Ennek emlékére egy életre a markához szorulva letapadva maradt két ujja. Nekünk gyerekeknek kiváltság volt hogy melyikünk...
Sárhelyi Erika: Naptárlapok – Június
Az év apránként elüti a delet,
a Nap önnön árnyékába menekül,
Szent Iván vállain viharfellegek,
a kamra mélyén már lekvár édesül.
***
Sárhelyi Erika alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Kapcsolódó oldal:
Sárhelyi Erika honlapja
Gergely Tamás: NAPÉJEGYENLŐ
Vadmalac komája nem értette – ezt az egészet. Illetve az egészet értette volna, hanem ez a fél-fél intim játéka idegen volt számára. Mert miért nem változatlan az arány? Miért nincs állandóan ugyanannyi fény, és ugyanannyi sötétség?
A szót magát szerette: nap...
Börzsönyi Erika: Álombéli kertben
Egyszer, nem is olyan
régen, egy férfit szerettem:
beleálmodtam őt az életembe
még mielőtt megismertem.
Nagy, árnyas, régi kertben
üldögéltem vele, régimódi
padon, lábunknál fehér kutya
hevert, talán komondor.
Köröttünk zsongott a kert,
béke volt és s...