Bejegyzések betöltése…
Nászta Katalin: Rajtad is
Read more

Nászta Katalin: Rajtad is

tudod mit jelent a szeretet? félrehúzódni mikor más szerepel helyet adni neki nem félrelökve hogy én is itt vagyok meghúzni magad a sötétben tudva eljön majd a te időd is csak ki kell várni nem más rovására tenni bármit ahol ő tündököl a fény nem ke...
Mióta ismerjük a Szaturnuszt?
Read more

Mióta ismerjük a Szaturnuszt?

A Jupiterrel, az Esthajnalcsillagnak is mondott Vénusszal és a Merkúrra együtt – emberemlékezet óta. Sumer ékírásos táblácska is említi már, George Michanowsky, a híres orientalista szerint Szag-Us néven: az ötezer éve élt sumer városlakók a bolygót a férfiass...
B. Tomos Hajnal: LÁNCSZEMEK
Read more

B. Tomos Hajnal: LÁNCSZEMEK

Valaki búcsúzáskor ránk hagyta a hegyi ösvényt, a Bach-kottát, néhány Petőfi-verset, mert épp mi jöttünk mögötte, csörögtünk nyomában, mint soron lévő láncszemek, s aztán sokáig laktunk a sírján - egész földgömbnyi síron lépkedünk, rajtuk ébredünk, ...
Márffyné Horváth Henrietta: Késésben
Read more

Márffyné Horváth Henrietta: Késésben

Késésben volt, mint mindig. Az élete egy nagy káosz, folytonos versenyfutás az idővel. A reggeli csúcsforgalom, és a szemerkélő eső sem könnyített a dolgán. Lassan csörgedezett autójával közlekedési lámpától, közlekedési lámpáig. Az anyósülésen irathalmazok és...
A dzsungelben
Read more

A dzsungelben

Két ember túrázik a dzsungelben. Egyszer csak megszólal az egyik: - Te, hogy hívják azt az állatot, aminek 15 szeme van, húsz lába, és a fogaiból csöpög a méreg? - Nem tudom. Miért, te igen? - Én sem, de szerintem szedd le a válladról...   Plavecz...
Mórotz Krisztina: Madárrá lett
Read more

Mórotz Krisztina: Madárrá lett

mama vette észre a fecskéket szelesen futott ki a nyári konyhából madaraim hát itt vagytok jöttetek szeme bepárásodott nevetett tszvít tszvít hívta őket pörgött az udvaron mint kislányként amikor emelte az eget isten hozott kis fecskéim megjöttetek kék ...
B. Tomos Hajnal: AKÁR AZ EMBER
Read more

B. Tomos Hajnal: AKÁR AZ EMBER

Néha állsz és arra gondolsz, a nap is megöregszik: töpörödik percről percre a mutató kattogó léptére, akár az ember. Mondom, csak állsz ott, egy ablakban és nézed, mint tompulnak a színek s alvad ellobbant szürkébe az ég, akár az ember. Nézed a z...