2024-12-21
Vers (10 talált bejegyzések)
Szirtes András: anyátlanoknak
s akit nem anya szült
annak ott van a földanya, éganya,
felhők, virágok, szelek, fények, fák
minden mi él és mozog
mi teremtetett és teremt ő maga is
anyátlanok ne szontyologjatok
lélekben veletek vagyok
*
Illusztráció: "A kép 1953-ban ké...
Perjámosi Sándor: ÖTSOROS
még látod lenyomatát az ágyon
még érzed az illatát
hallod hangját a szobában
valaki elment
nyitva maradt egy ablak
*
Mire gondolt a költő?
Semmire. Előzmény nélkül született. Ültem, dolgoztam teljesen más jellegű gondolatsort követve. S egyszer c...
Nyírfalvi Károly: Dal fadarabokra
Hornyik Annának
Ki nevet a végén, az elején még sír,
aztán betűket fest, vagy hosszan ír.
Most annyira egy az elme, a lélek
ujjaimon festék, elveszek s meglelnek.
Most minden egy, minden más,
őrült festékben utazás,
ecset a kézbe, foltok a földre,...
Hajnal Éva: Újra
Újrahegyezted
ceruzámat,
érintésén
jönnek-mennek
szavaim.
Egymásba fonódnak,
mint a gyökerek,
selymes gondolatok
úsznak, szállanak,
kitárt szárnyakon
rezdül általuk
a csend.
Mintha táncban
röppennének
kicsiny lábaik,
gyöngéden
csusszannak
a pa...
Keszthelyi György: Kiált a vak madár
Becsapódik mögöttem egy napszak,
eddig jutottam el. Besötétedett.
Elborít mindent a zápor dobpergése,
kiált a vak madár: szóra tett-szóra tett.
Látást keresek a mesterséges fényben,
bokámig ér sok sáros gondolat…
hányadik világát élheti a népem?
Válas...
Szuhay-Havas Marianna: Szerettem volna
hétmérföldes csizmában utolérni magam
és összeszedni időnk minden kis morzsáját
hogy egybegyúrjam szép jelenünk és a múltam
hátha kiadja jövőnk végtelen formáját
Somogyi Hanna Míra (8 éves): A denevér
Volt nekem egy denevérem,
S úgy hívták: Aladár.
Örvendezett mikor megkapta a nevét,
Csak örvendezett volna.
A gonosz boszorkány elvarázsolta és elrabolta a kastélyába.
Elvarázsolta elefánttá.
Na ez után jön a dráma!
Nyírfalvi Károly: MESTERSÉGES IDŐ
A hangosbeszélő még hallgat.
A csodavárók pontosan érkeznek.
Nekik valóság a végtelen.
Nekem végesség az idő.
Mindentől távol a parton heverve
elnézném lassan csorgó ólomfalát.
Másutt folyónak mondják.
Napra indulok, de mégsem.
A ködben merev faművek j...
Mórotz Krisztina: Te vagy
Kezem felkarcolta a tüske, amin
úgy fut az a szép, piros patak, mint az
őszi esőktől síkos öreg tölgy gyökere
a levelek között.
Olyanok, mint a sötétborostyán fésűk, melyek
félresöprik az ég hajából a gubancokat.
És te vagy az a halk alázat, amivel én jö...