2024-05-01
83 találati eredmények: oláh tamás
Oláh Tamás: Sós ízzel a számban
Az ázó sugarakat
szeltem szabadon,
szembe úszva
a látóhatáron
ringó, erejét vesztett Nappal.
Az arany-pajzs
meztelen arca olyan volt,
mint egy színházi kellék
egy klasszicista darabban.
Mögöttem a mészkőhegy
férfias válla, ahogy a sötétlő
kékséget t...
Oláh Tamás: À la carte
(gondolatok evés helyett)
Az asztal nagy, díszes ravatal.
A szemfedő-terítőn
csupa fonnyadt, haldokló növény,
letaglózott, áldozati állat.
Az evésen jár déltől estig,
estétől reggelig, az órát figyelve,
mindenkinek az esze.
Mintha az emberi érintkezés ...
Oláh Tamás: Nagyvárosi szimfónia[1]
A városi világítótestek
fénykörük rabságában még
erejüket vesztve pislákolnak.
Tócsák tükrében
tépett fák, mállott falak
köszöntik a derengő hétköznapot,
langy lég fodrozta képükben
a kopott jelen tekint vissza.
A sebzett házfalak közt tör utat,
csiko...
Oláh Tamás: Ha megéred…
Hajnal kergeti, sötét dajkálja,
gurul az égen a tűzgolyó.
Miért nem gondolsz
az utolsó lépésekre,
a napra, mikor nevedet
a némaság szalagjára hímezik,
mikor visszamaradt tested már csak
bomló anyag, semmi más,
s kitakart lelked az ítéletre vár.
...
Oláh Tamás: Harmony, a szexrobot[1]
Piros rúzzsal kihúzott száját nyújtja feléd,
kézzel kifestett szeme
páratelten néz rád.
Szilikon keblében naphosszat gyönyörködhetsz.
Válogathatsz a duzzadt vagy kicsi,
a kemény vagy a lágy
almák és körték között, bimbója lehet málna,
ribizli, vagy éppe...
Oláh Tamás: Somlói galuska
Mindenekelőtt elfogadjuk a régi igazságot, mely szerint mindenki úgy álmodik, gondolkodik és cselekszik, ahogy eszik. Erről vallanak ízlelő szemölcseink, kiválasztó mirigyeink, kérdezzük csak meg ajkainkat, nyelvünket! Az íny gyönyöre az emberi test titkos mél...
Oláh Tamás: Semmi subáján
A szabad ég alatt
halált utánzó pózban heverő,
megváltásukat hiába kívánó hajléktalanok,
a parázs-csönddel gyötörtek,
a kényszerzubbonyokba bújtatottak,
a Sárga Házból szélnek eresztett,
a meztelen elme szenvedéseit élő
boldog bolondok,
a roncsolt, üre...
Oláh Tamás: Nyár
Te fényzuhatag,
forró élet-áradás,
most tégy magadévá!
Szégyen nélkül sződd eggyé
a magányos lelkeket!
Napillat tárt terében
egyesüljön minden
teremtő erő!
Robogjon benned
a szerelem csillag-áramlása!
Ébredjen fel vétkes szomjad
halhatatlan ifjúság!...
Oláh Tamás: Korszakokon át
Soványodik a kedv,
s minél kurtább a táv,
az akarat annál gyengébb,
az unt napok,
mint gyertya tövére
az olvadt viasz hullnak.
Cseppre,
csepp.
Érlökések mérik az időt.
Minden hang, íz, szag
vibrál, csapzott, lázas hírnök.
Az emlékfoszlányok áradásáb...
Oláh Tamás: Tárgyaim
Köszöntenek, mint régi ismerőst.
Székem karfája karomhoz hajlik
Nekem panaszkodik,
Ágyam, ha virradatkor kitaszít
Nyikordul egyet,
Bögrém kezembe simul
Hízelegve,
Cipőkanalam
Mikor lehajlok velem jajdul.
Memóriám is tárgyaknak
Kiszolgáltatva működik....