2024-11-14
15 találati eredmények: Mészáros László
Mészáros László: Két szonett
1.
Csöndszirmot havazó tájban kereslek,
lépteim mankói kidőlt keresztek.
Zátonyra dermedő sirálykönny a rend,
összeroskadó hullámok hangja reng.
Pogány hajnalok holt fénye az álom,
kifent pengéit szívzörejig mártom.
Arcomra simult árnyak reszketése
gab...
Mészáros László: Bohóckönnyek
Krizantém-arcú, mélykék tó virít,
szélcsend vasalja ezüst ráncait.
Nádvégre tűzött lepkeszárny virraszt,
csönded visszhangja újra felriaszt.
De hisz' messze vagy, vetetlen az ágy,
csomóba köti ereim a vágy.
Világ felpiszkált hamvába fagyok,
csonkig égő ...
Mészáros László: Végzés
Ünnepre terít az éj.
Abroszt horgol a dér
a kerti asztalon.
Távolban fénypecsétes
ablakok lüktetnek.
Jámborak,
akár Kerberosz szemei.
Itt és most nem foganhat
szeplőtelenebb világ.
Bejavítottunk
minden csillagot.
***
Mészáros László alkotásai a Len...
Mészáros László: A közelségen innen
Igen, ahogy az isten utolszor elsírja magát.
Azt hiszem, ahhoz hasonló lesz az erdők csendje,
és a rózsatövekre feszített madarak lélegzete.
Akkorra a puha vállaidra roskadó távolság oly eleven-éles,
akár egy gyönyörűséges archeg tündöklése a hajfürtök ala...
Mészáros László: Álmaimban…
Mint kimért kenyeret, követellek; mint friss forrásvizet, szomjazlak.
Átlényegülés és éppúgy öncsalás ez, mindenség-körüli pályára állva,
az egyetlen felmérhetetlen ellipszisen, ahol nincs másik oldal,
csak a végeláthatatlan űr, ami mégiscsak belefér ama eg...
Mészáros László: Útvesztő
Bizony, a virágok gyönyörködtető
halála parfümmé érik. A teremtés
pálcavesszője maga a suhintás,
tér-idő ajtaját csapdosó huzat.
A lét esélytelen újragondolásán
megtorpant lépés az emlékezet.
Madárszárnyon egyensúlyozó
csillagfények tömeges tériszonya
...
Mészáros László: Sziromhasadás
Csak a tenyered akartam érezni!
Nem a bordáimon, nem is az arcomon,
csak test-meleg kabátom hideg gombjain.
A szertehullt világ küllőivel szememben,
akár az éj gyászrongyán gyilkolni készülő vad,
magamba fojtani vakon, még egyszer illatod.
Igen, a kezeid...
Mészáros László: Déjà vu
Állok szemben a ragyogással, talán a Nappal,
forró árnyékom a földből még egyszer kifakad.
Szemeim kékjében fekete-fehér sziromhullás
a vonuló madárraj. Dalos suhogás fürdőzik
a felsebzett könnyekben, akár délidőben támadt
forgószél martaléka a könnyű ege...
Mészáros László: Tájkép
Vetkőzik az est,
kis tócsa homlokára
pirul a hajnal.
Könnyező gyepre
hurkolt homály szálait
bogozza a szél.
Mint felhorzsolt térd,
a lég ugrókötelén
biccen át a Nap.
Fénybe-fúlt sás ring,
száraz patakmederben
ficánkol árnya.
Pipacsverejték
csordul...
Mészáros László: Kései hexameterek
Édesanyám, már hamvad a pír arcom komor öblén,
és a redők késéles csöndje hasad le a szívig.
S mint új alkonyi lángban, kéken lobban az est el,
hanttá hunyt szemeim tükrén úgy ébred a bánat.
Nézd, most elringat remegő tenyerén a világ, de
parttalan álmok ...
- 1
- 2
- Következő →