2024-07-26
40 találati eredmények: Márffyné Horváth Henrietta
Márffyné Horváth Henrietta haikui
jégbezárt tóban
szunnyad a nyári öröm
fagyott emléke
*
Egy baráti kéz
átlendít, magunk által
emelt gátakon.
*
Ki áll ki értem,
ha én ülve maradok
a lét szószékén?
*
Szívtelen ember
másik életre vágyik,
új donort keres.
*
Járókeretbe
foglalt cs...
Márffyné Horváth Henrietta: Gyerekeimnek
Nehéz szavakban elmondanom,
hogy mit jelentesz nekem.
Elkoptak a bejáratott klisék,
s hogy szeretlek, így leírva, színtelen.
Minden lélegzetvételedet már nem kísérem,
ahogy te is olykor köréd falakat építesz,
titkaidat nem nekem meséled,
létvásznadra ör...
Márffyné Horváth Henrietta: új földműves
tavaszi illatot hoz a szél
- neki illat -
az öregek szerint föld és ganéj
meg az izzadtság keserves szaga
és nedvedző égő vízhólyag amit
a sima nyelű frissen fent kapa
gyűr a gyakorlatlan tenyérbe
nyíg a szerszám tegyél le
recseg a derék egyenesedj fel...
Márffyné Horváth Henrietta: Március
hol penge éles böjti szél fúj
s végigkaristol a házakon
hol kellemes langymeleg búj
a kertek alatt az alvó tájakon
magával repít az égi ragyogás
örömöm ezernyi gyöngykavics
pattanó rügyek közti csacsogás
tavaszt dalolok jómagam is
***
Márffyné Horváth...
Márffyné Horváth Henrietta: Késésben
Késésben volt, mint mindig. Az élete egy nagy káosz, folytonos versenyfutás az idővel. A reggeli csúcsforgalom, és a szemerkélő eső sem könnyített a dolgán. Lassan csörgedezett autójával közlekedési lámpától, közlekedési lámpáig. Az anyósülésen irathalmazok és...
Márffyné Horváth Henrietta: őszi melankólia
színes lombsátrát bontja az ősz
kérges ágkezek tartják az eget
rajta egy-egy pamacs felhő időz
hűs szél borotválja a gyepet
ökörnyál hintál virágokon
harmatcsepp a márványon reszket
mindenki mindenkivel rokon
s koszorúznak faragott keresztet
***
Márff...
Márffyné Horváth Henrietta: Duna-parton
Még most is az orromban érzem
a Duna, a rozsdás vas és a felhevült beton illatát,
mikor a kavicsos rakpartra lesétáltunk apámmal,
leültem a Naptól felforrósodott vascölöpre,
és félve gyönyörködtem az olajzöld örvényekben.
A hajamat a szél borzolta, lúdvér...
Márffyné Horváth Henrietta: Autóbuszos kirándulások margójára
Egy hét leforgása alatt két gyerekem ment el hosszabb útra, és én már magam előtt is szégyellem saját magam, mert talán túlzottan féltem őket.
Iskolás koromban rengetegszer kirándultunk, jobbára autóbuszokkal. Régi Ikarus buszokkal, melyek némelyikét csak a c...
Márffyné Horváth Henrietta: anya-kép
irigykedve fogtam a kezembe
a régi zöld műanyag hajlakk spricnit
két vézna copfomra óvatosan
rászuszogtattam egy-egy cseppnyit
a matt ezüstös púderes tükröt
kiloptam a fonott fülű ridikülből
kéklő porzó szemfestékes ujjal
nagylánnyá mázoltam magam
féli...
Márffyné Horváth Henrietta: Csak egy rossz álom
Peter idegesen dobolt ujjaival az íróasztalán. Üveges szemekkel bámulta a monitort. Nem akarta elhinni, hogy ez megtörténhetett vele.
Szinte csak foltokban emlékezett arra a hivatali bulira, melyet két hónappal ezelőtt tartottak. Rémlett, hogy meglehetősen sű...
- 1
- 2
- 3
- 4
- Következő →