2024-09-07
65 találati eredmények: Szabó Lajos
Oláh Tamás: Tizennégy szám
1. IDEGEKET TÉPVE TOMBOL, SÜKETÍT
A HAZUG SZÓ lelket tépve haragít,
nem tudod mélysége mekkora,
iszap puha rejtelmében mi rohad,
miért szövődik lassan köréd karja?
Milyen jövőt citál az a kor, ahol
a tévedés tizedel?
A jelenlét tar ágán lógsz,
lassan s...
Nászta Katalin: Garancialevél
egyszer kifogynak a versek
egyszer elhallgatsz te is
egyszer majd mások néznek
egyszer másnap lesz ma is
és tegnap lesz a mából
és megdermed a kép
amiből élet világolt
és függönye fehér
már nincs mögötte rém
„sem emlék, sem varázslat”
sem hazug remén...
Érdekes beszélgetés Arany Horváth Zsuzsa újságíró színikritikussal
* Nászta Katalin interjúja *
Az újságíró színikritikus
Mennyivel más egyik-másik feladata, miközben ugyanaz. Mégis más súllyal esik latba, hogy mikor, miről és kinek ír.
Mi is a kritikus dolga? Főleg ha mellékesen színikritikával is foglalkozik, ami egyá...
Oláh Tamás: Miért nem…
Miért nem szállhat alá
a tér redőiből
az aranyöröm láva-ömlésével hozzám,
aki a jégropogású lepedőn
magához szorított,
mikor a forró lehelet kergetett,
és a láz mérge ette álmomat.
Akivel a lépéseket számoltam,
mikor ég és föld közé szorulva,
az ember...
Oláh Tamás: Pesti képek
Mottó:
„Ami lehetett volna s ami volt
Egy célba fut és az mindig jelen van.”[1]
1.
Egymást üldözik
a hajnali villamosok,
a csattogó kerekek zaja,
a krákogó kukák hangja,
kel birokra az álomképekkel,
az üveghólyagokban sápadó
utcalámpák fénye
kutatja...
Oláh Tamás: A költő arcai
A fiatal Baudelaire[1] arcán
még minden vonás vonzó,
szemöldöke
lágy ívben enyhül,
s élénk pillák fölé borul,
fekete, elrévülő mély szeme
simogatóan ölel át
karcsú testet,
csípők párnáit követi,
s lágyan, fürkészve hull
árnyas völgyekbe,
az ironikus...
Oláh Tamás: Sós ízzel a számban
Az ázó sugarakat
szeltem szabadon,
szembe úszva
a látóhatáron
ringó, erejét vesztett Nappal.
Az arany-pajzs
meztelen arca olyan volt,
mint egy színházi kellék
egy klasszicista darabban.
Mögöttem a mészkőhegy
férfias válla, ahogy a sötétlő
kékséget t...
Oláh Tamás: À la carte
(gondolatok evés helyett)
Az asztal nagy, díszes ravatal.
A szemfedő-terítőn
csupa fonnyadt, haldokló növény,
letaglózott, áldozati állat.
Az evésen jár déltől estig,
estétől reggelig, az órát figyelve,
mindenkinek az esze.
Mintha az emberi érintkezés ...
T. Ágoston László: Jusztinka néni vízcsapja
Jusztinka néni, vagy közismert nevén Lakatos Róbertné a Kossuth Lajos utcából, éppen halni készült. Nem volt ez valami rendkívüli dolog, hiszen így november tájékán minden őszön kiment az urához a temetőbe, és elsuttogta a fejfának, hogy „Robikám, jövök utánad...
Oláh Tamás: Az én Magritte-om
Ott állsz festőállványod előtt,
fehér vásznadat magad elé helyezed.
Követem fényt ivó ikreid mozgását.
A jelek, a vonalak formát szülnek,
valóságos tárgyakká színeződnek,
a fekete rajzok is villózva égetnek.
A látvány bennem buzog.
Ecseted varázsfegyver...