2024-11-14
53 találati eredmények: Hornyik Anna
Hornyik Anna: Nehezen indul a nap
Lustán kavarognak a felhők,
szürke fátyol borul a földre,
nehezen indul a nap
a mindennapi teendőkre.
Akadozik a lépcső,
s a kéztámla ragad,
csusszanna a lépés, ám
sorsrontó a pillanat.
Zakatol, megáll a villamos,
a troli unottan jelez,
lassan fel ke...
Hornyik Anna: Gyarló ember
Álmodom, hogy száguldok az éjszakában,
álmodom, hogy száguldok a napfényben,
ó, miért nem lehetnék madár, ki ura
a földnek s a végtelen égnek?
Álmodom, hogy úszok a tenger felszínén,
álmodom, hogy úszok a fellegek tetején,
ó, miért nem lehetnek egy csend...
Hornyik Anna: Művésznő
Kezdett enyhülni, és Márta úgy gondolta, az időváltozással az ő élete is könnyebb lesz: nem kell aggódnia a fűtés és a fázás miatt, nem fogja megvonni magától a kedvenc édességét, hogy ki tudja fizetni a számlákat, újra felveheti a kedvenc nyári ruháit, a kevé...
Hornyik Anna: Mindegy
Éveken keresztül a megszokott, legrövidebb útvonalon jött-ment a munkából. Reggel fél kilencre és délután háromkor, metrón, két állomás. Esőben, hóban, kiskabátban, kiscipőben: öt perc a metróig, három perc a munkahelyéig és vissza. Kifli vagy bécsi perec, ese...
Hornyik Anna: Emberi érintés
Szépen, lassan összeaszalódott, úgy, hogy nem is vette észre. Arcán a keserűség és kilátástalanság ráncai kezdtek kirajzolódni. Szeme ugyan még csillogott, mert lelke mélyén még gyermek volt, de a teste megmakacsolta magát, és mindinkább az életének – semhogy ...
Hornyik Anna: Rövidek
Ködben zúgolódik
a kérdésözön,
választ várva álldogál.
Kérdések nélkül,
válaszok között
felébred a nyugalom.
Körülöttem csend,
a feszültségnek
sebe sebesen heged.
Színes papírok,
ecsetek híján,
üresen visszanéznek.
Hornyik Anna: Tava(sz)-él
Mint a védtelen sziget
az óceán közepén,
mint az ébredő vulkán
a hegy ormán,
újra felrobbannak a
betűk bennem.
Az álmos fehérséget
felváltja a sárga és a kék,
lekiáltom az égről
a szabadság
szürke fellegét.
Hallomások és látomások
között újra ébred...
Hornyik Anna: Gondolat (egy tanítás margójára)
Mint minden más, szavakból, hangokból állok, minden porcikám, rezdülésem, gondolatom.
Feladatom csupán annyi, hogy megtanuljak minél több szót, hogy felismerjem és ráhangolódjak annak az egy szónak az egy hangjára, melyből eredek.
Hornyik Anna: Zacigyerekek
F. farkasszemet néz velem, tekintetével kérdezi: kibírod? Elfordul, s közelebb kerülök hozzá.
R. mosolygós szeme rám csillan, bizalmába fogad.
Sokan jártak-mentek nálunk, nem bírták ki a többnyire fiúkból álló kis csoportot. Zaci gyerekek – mondják magukról ...
Hornyik Anna: A remény szigete
A tenger közepén sáros sziget ide-oda úszkál. Talaja nedves, vérrel átitatott. Öt fa törzse kettévágva kiált az égbe, körülötte milliók hullái csendben, de háborogva nyugszanak. Ködbe burkolózva botorkálok a sárban, lábam alatt a még meleg testek egyensúlyozzá...