2024-11-14
137 találati eredmények: KESZTHELYI György
Keszthelyi György: Színterek a végállomásig
Azokban az ősrégi, pogány, a kereszt szentségét fel sem ismerő időkben még nem merült fel bennem a kérdés: vajon mennyi időt vesz igénybe a képtelenbe való beilleszkedésem? És vajon képes leszek rá? Elfogad-e így továbbra, legalább középtávra a test, a lél...
Keszthelyi György: Lélekszonett
(Irvin D. Yalom nyomán)
Beismerem, megérintett a gondos,
szamárfül nélküli, szinte odaadó
alapossággal egymáshoz tapadó
papírköteg. Megérezted, hogy fontos
lehet számomra Dalma és Matthias…
ki tudja pontosan, mi honnan indul,
képlékeny napjain mivé ...
Keszthelyi György: THÉSZEUSZ ÉBREDÉSE
A fene ette volna meg ezt a torzszülöttet. Egészen kikészített, míg kinyiffantottam. Most meg bűzlik, mint az okádék, körülötte, jobbra meg balra, elől meg hátul csontok és húscafatok. Beteg lehetett. Elmebeteg tömeggyilkos, ráadásul az sem kizárt, hogy nekrof...
Keszthely György: Oda és vissza
Alig karnyújtásnyira Isten
kukkerének látószögében
a deszkaemelvény - íme
a túlfűtött dráma, a taps,
a békítő csókban
nyáladzó zárójelenet.
De azt, hogy a másik hajlék körvonala
mint kis ladik a fülledt éjszakában
ellibeg valami lassú,
tür...
Keszthely György: Zártkörű város
Zártkörű város ez – hol pocsékolják az időt s a bort
a mannát osztogató komornyikok?
A szűz szerteszét szórta a galambokat,
túrós máléval táplálja őket,
hogy csorba ne essék a feddhetetlenségen.
Köpök a földre, az megtermékenyül,
átviszlek az igaz rendsz...
Keszthely György: Égrendelet
Körülöttem nem keringenek
sem pulzárok, sem tej- vagy ecetutak.
Nem emelkedem bárányfelhők közé,
amelyek tulajdonképpen terített asztalok.
Rejtett tárnákban, árkokban élek,
akár a veszett, vak denevérek.
Errefelé nem ugrándoznak
zsibongó, spicces nyulak...
Keszthely György: Miatyánk
Mi atyánk, ki vagy a hegyekben,
völgyekben, vizekben,
izzadtságban és leheletekben,
legyen meghittebb a te lakhelyed,
nőjön meg a te méhkasod,
tedd láthatóvá virágos mezeid,
szaporítsd porzóid, polleneid,
fércelj össze tűlevelekkel,
ha szakadozni...
Keszthely György: Társtalanság
A példátlan egyedüllét,
saját szelektív főfogásod
jéggé fagyasztja, tartósítja
a napsugár kései álarcát.
Desszertként mit, minek?
A porcelántányér szilánkjai
úgy, darabokban biztonsági széfek.
Álarc a fény, a tél sistereg
Mindenszentekkor, mintha
a ri...
Keszthely György: Akasztott kabát
Hét végén mintha
az ősi igazság számai
határoznák meg a valós összeget.
Süllyedések, emelkedések,
menekvések sáros lábnyomai,
ajtó sarkára akasztott kabát –
megadom magam.
AK–47,
átpasszírozott életvitel,
hasadó fegyverszünetbe hulló
fehér galambok.
...
Keszthely György: Zuhog megint
Zuhog megint az egyik őselem,
átitat mindent a háborúk után.
Én vétkem, én vétkem, én nagy tévedésem...
rosszul horgolt csillagrendszeremben
megváltás önmagam kérdőjelezése.
Klónozott napokon emberek a pókok,
körforgalommá szövik a vonzerőt,
óriás szabó...