Gergely Tamás: KIMARNI

Vadmalac néha találkozott a múltjával. Mikor már csak a kedélyes dolgokat emlegette, hirtelen belenyúlt a lelkébe egy szó, egy mozdulat, egy emlék.
A félelem megmarkolta a szívét.
Nyomott hangulatában komáját kérdezte: “hol rakodik le a múltad? A szívedben?”
”Ha pedig ott, miért a gyomrod szorítja össze?”
Komája nem tudta a választ, vele is ugyanaz szokott történni. Ő viszont a flaskához nyúl, attól el szokott múlni.
Megszólalt erre Malacka, aki a vasárnap délelőtt derűjén himbálózva hallgatta a párbeszédet: ”Azt hitted, elfelejtetted a Bükköt? Elárulom én neked: az idegeidből nem tudod kimarni…”