Pesterzsébeten érettségizett, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar–történelem szakára, ahol 1954-ben szerzett diplomát. Ezután szerezte meg a nyelvtudományok kandidátusa címet. Egyetemi tanulmányai alatt még irodalomtörténettel foglalkozott, majd diplomájának megszerzése után a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársaként kezdett el dolgozni, melynek később főmunkatársa lett. Hamarosan a mai magyar nyelvvel foglalkozó osztály vezetőjévé nevezték ki. Itt írta első nyelvápolással kapcsolatos könyveit.
Miután távozott az Akadémiától, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Kar magyar nyelvi tanszékének tanszékvezető főiskolai tanára lett, később pedig az Anyanyelvápolók Szövetségének főtitkára, majd alelnöke, ügyvezető elnöke, elnöke lett. Több nyelvműveléssel foglalkozó szakfolyóiratnál dolgozott, a Magyar Nyelvőr szerkesztőbizottságának tagja és az Édes Anyanyelvünk felelős szerkesztője volt. Emellett az Élet és Tudomány, valamint a Szabad Föld rovatvezetőjeként is működött.
Országszerte ismertté a magyar nyelv hagyományaival, illetve annak ápolásával kapcsolatos népszerű televíziós műsorai tették. Ezek közül a legismertebb az Álljunk meg egy szóra! című műsor volt, melyben egy-egy szónak, kifejezésnek a helyességét, eredetét, esetleges hibás használatát magyarázták el (műsorvezető társa Vágó István volt). A nyelvművelő tévésorozat 500. adása alkalmából 1997-ben nívódíjat kapott.
Egyik legtöbbet forgatott könyve az ANYANYELVÜNK JÁTÉKAI. Ennek ajánlásában írja a következőket:
„Az emberiség jelentős része – de mivel e könyvben anyanyelvünk játékairól szólok, hadd szűkítsem a kört így: népünk jelentős része – vonzódik a nyelvi játékokhoz, még akkor is, ha ezt észre sem veszi. Ki nem mesélt vagy hallgatott vicceket? Nos, szinte minden második vicc valamilyen szójátékon alapul. („Jean! Miért veszi be azt a könyvet az ablakból? – Mert nagyon betűz a nap, uram!”) Ki nem torzított el még sohasem szavakat, hogy ezzel játékos-bizalmas jelleget adjon beszédének? (Régen: et cetera > ecetet rá,ungeniert > óne zsinór; újabban: mi újság? > mizu?, gratulálok > gratula, rendben van >rendicsek stb.). Játszik a nyelvvel az író, midőn kifejező beszélő nevet keres hőseinek, csupán néhány példa, szemléltetésül: Alma Borika, Fodor Menta, Háló Inge, Nyári Szabin.Játszik a költő varázsos szóképeivel. Játszik a kínrímfaragó is. Játszik a kereszt-, rombusz-, oszlop-, szám-, szó-, kép- és betűrejtvények kedvelője. Játszik a kisgyermek, midőn ösztönösen szót alkot, vagy ritmusos versikéket költ. Röviden: aki szereti az anyanyelvét, annak nemcsak segítőtársa, hanem játszótársa is a nyelv.”
És egy kis ízelítő a játékokból:
VERSCÍM-ANAGRAMMÁK:
Arany János
• Mátyás anyja – Atyám nyájas
• Tetemre hívás – Terhem e táv is
• A hamis tanú – Ha int a Samu
• Családi kör – Ácsi dalkör
• Toldi estéje – Ijedést olt-e?
Petőfi Sándor
• Szeptember végén – Gépteremben vész
• Nemzeti dal – Lemezt adni
• A puszta télen – Tétlen az apus
• Egy telem Debrecenben – Tegyen el decemberben
• Szerelem és bor – Él-e rossz ember…
Ady Endre
• Párisban járt az ősz – Száraz japán birstő
• Az ős Kaján – Őz a sajkán
• Az Illés szekerén – Ékszere lila szén
• Őrizem a szemed – Ismerem az őzed
• Héja-nász az avaron – Oh, az a rév a Szajnán…
József Attila
• A város peremén – Veresné a párom
• Születésnapomra – Rémült e panaszos
• Kertész leszek – Szeretlek! Kész.
• Engem temetnek – Megment e kenet.
• Ars poetica – Ó, e pacsirta…
No és egy KITALÁLANDÓ:
• 1. Ady Endre: Rongy a maga ura!
• 2. Arany János: Disznóparéjt adok
• 3. Berzsenyi Dániel: Ez a költő ítél!
• 4. József Attila: Állt a szekér
• 5. Kosztolányi Dezső: Az éhség is rangjel
Legfrissebb hozzászólások