Sápadt avar fáradt közén,
halkan zizzen múló szépség.
színeivel szalad a szél,
a hajnal nem ébreszt üdén.
Bogár botlik, hunyja szemét,
bánattal föld mélyébe tér,
rózsa szirma holt közönnyel
hagyja hátra hűlő helyét.
Ázott völgyben a pataknak
hullámait tél matatja,
fodra a távolba mereng,
homályos tükre a Napnak.
Kába köd ül a vidéken,
fagy rémiszti zúgó zajjal,
szürke emlék, száraz levél,
csendben nyugszik dermedt réten.
Legfrissebb hozzászólások