Ki hagyja örökségül
vesztett harcállásait
minden korláton át
zuhanását
a sebben
kristályosodó sót
az amputált szárnyak csonkjait
isten hiányát
nála becsvágyóbban megírni
ki próbálhatná
újra ormokon lengő hímzett zászlókká
(völgymenetben sem lett szerényebb)
ki hazudhatná lelkesebben
veresége átvérzett rongyait?
***
Bátai Tibor 1969-ben, még gimnazistaként írta az első szét nem tépett versszerű sorokat, és 1974-ben Vasy Gézának köszönhetően már megjelenés előtt állt egy folyóirat irodalmi mellékletében. A szerkesztőségi cenzor azonban több opusát kifejezetten rendszerellenesnek minősítette, így „letiltották”. Ez annyira megviselte, hogy ’88/89-ig gyakorlatilag egy árva sort sem írt. Akkor azonban kiderült, hogy mégsem sikerült kigyógyulnia az írásból.
Eddig két nyomtatott kötete jelent meg, az első 1996-ban, az Auktornál, Égtájak merőlegesén, a második 1998-ban, a Codex Printnél, A gyújtópont tökélye címmel.
Az internetes irodalmi oldalak közül rendszeresen publikál az ARTpresszóban, az alkoTÓházban, a Dokkon, a Héttoronyban, a Lenolaj kulturális online műhelyben, A Hetedik online irodalmi és kulturális folyóiratban, a Holdkatlanban és az idén Litera-Túra címmel elindult online művészeti folyóiratban.
2012 novemberében Stációk, valamint Palackposta címmel, Pethes Mária, illetve Szokolay Zoltán előszavával két elektronikus kötete látott napvilágot az E-book Könyvház és Kiadó gondozásában. Platónról, több ülésben című versciklusának néhány darabja megjelent a Stádium folyóirat 2013. évi számaiban. A Héttorony szerkesztőségének döntése alapján líra kategóriában 2014-ben elnyerte az internetes irodalmi magazint alapító Verő Lászlóról elnevezett, évente kiosztott díjat. A Búvópatak 2016. júniusi és júliusi számaiban szintén megjelent két írása. Az elmúlt években több mint húsz verse került fel szerb fordításban is a Szabadkán élő Fehér Illés Ezüst híd – Srebrni most címmel működtetett kétnyelvű műfordítói blogjára.
Legfrissebb hozzászólások