az ég
ez a fenyegető kupola
tétlen és ravasz
nedves a rossz levegőtől
mint egy elnyűtt kabát
állsz alatta
te élő kereszt
karjaid kinyújtva
és olvasod üzenetét
az élet újra hívni fog
újra marja majd minden fájó sebed
az örök feltámadásban
nem enged menekülni
mi
az örök préda
némán imádkozunk
az üresség belénk mar
végtagok hangok igék
szétszóródva
gomolygunk majd a felhők közt
hol angyalok nem élnek
ott keressük egymást
magunkat
szótlan tapogatózva
***
2017 január
Legfrissebb hozzászólások