mint a dermedni készülő tenger tükre
mint a jegygyűrű ultramarinkékje
mint kétségekkel gyötrő alkonyon
a homályos kórházi ablakon
mégis áttörő remény
mint tiszta vízbe cseppentett tinta
mint az íriszek rebbenő szirma
mint anyukám búzavirágszeme
mikor búcsút intve
a folyosó végi ajtón kilépve
visszanézett
szeméből kéken áradt a szeretet
aztán zárult az ajtó
velem ott maradt a
végtelenkék szeretet
megbéklyózott és felemelt
sírni is csak akkor kezdtem el
***
Legfrissebb hozzászólások