Hajnal Éva: Négy

1.

Törleszkedik a téli este,
aranycérnává foszlik a fény,
lám, fél almáját már megette,
cselédszobában ébred az éj.

2.

Épp egy kis semmi leng a szélben,
hótöredékek koszmosolyon,
már minden egész itt ül félben,
hajótöröttek hónyomokon.

3.

Lábnyomaidban porlad a tél,
fagyfoga fájón szétdidereg,
mondataidtól roppan az éj,
szétfuvolázol sok hideget.

4.

Csöndjeink szótlan dorbézolnak,
ház tetején hűs sipka lapul,
kandallólángok dorombolnak,
árnyék a fénnyel összesimul.