Hallom, ahogy a szó darabokra hull,
s nyomot hagy vándorló tetemed,
néhány kör után ingyen égbe száll,
huppanva vágódik a rozsdás vonat ablakán.
Hiába figyeltem, sikerült újra lekésnem,
pedig ez megint az utolsó perc,
ami valahogy újra megtörténik velem,
s kopogva körbeszögel a nem véletlen jelen.
Elfelejtettem integetni neked,
de dobtam húst a kutyáknak.
Olyan szépek voltak, ahogy lassan
nekiszomorodtak az utolsó kutyatálnak,
s benne a szép kerek hold, s ha nem falna ily gyorsan,
talán maradna belőle még az esti koldusoknak.
Nem tudtam, hogy a végén, ha mindent felcsipegettek,
egyforma vedrekbe öntik a kikönnyezett gyerekeket.
De ülök az udvaron, várom a zivatart,
mert jöhet még olyan tavasz mely nem hajt,
csupán küszöbre tesz egy marék rozsdás szöget,
s felüthetem a kerítésre, (előletek, legalább egy hétig)
elzártam magam, bennem.
A csengőn közben mekeg egy törött szarvú kecske
ki látogatóba jött az emberkertbe,
egy zörgő zacskó száraz keksszel.
Legfrissebb hozzászólások