Örömhang helyett
csendet kínál, mesét mond,
suttog a dermedt táj.
Öngyilkos daccal
ül a csonttollú
madár a zúzmarás ágon.
Hókoporsók sorakoznak
az utak mentén.
Orcátlan szél
vetkőztet csavargót.
A csikorgó léptek
egy-helyben toporognak.
Mennyi kihűlt test
kiket vágy már nem éltet.
Egyhangú gyászmenet.
Az Idő visszapattan.
Egyedül vívok
a hideggel,
a fagy szabja rövidre
lélegzetem.
A vakító fehérség
tompítja mozdulataimat.
Fagyott arcomat
a tó tükre se tűri.
A folytatás mi lehet, ha
ürességgel párnázott a jelen?
Régi titkok tudója.
Jöjj el, jöjj el újra!
*
Kapcsolódó alkotás:
Legfrissebb hozzászólások