Gyurcsik Noémi: Magocska

Földbe pihen a magocska,
Tavasz melegét várja rég
Mikor majd jön fény sugara
Elhagyja a föld melegét
Vékony száracskával kihajt,
Hozzá apró levelekkel
Mondd magocska, erre mi hajt?
Miért nősz mindig meleggel?
Nem unod már, hogy ezt tegyed?
Nem félsz mindig a vadaktól?
Hogy bakancstalp alatt végzed?
Nem álmodsz egy szebb világról?
Hisz ugyanazt teszed folyton
Földtakaródat elhagyod
Hajladozó karcsú száron,
Kivárod, míg eljön napod
S nektárdús virágaiddal
Kiteljesedsz, majd elhervadsz
Ahogy múlik a madárdal
Jő a tél, s rá ismét tavasz
Magvaid csak utánoznak
Egy monoton élet ez is,
Melyet túl sokan folytatnak
Végigviszik csendben mégis
Nem érzik az ürességet,
Vágyat változásokra
Melyért még csak nem is tehet,
S epekedik a világra.