A megválaszolhatatlannak tűnő
kérdések már szinte jobban izgatnak,
mint maguk a válaszok. Perverzió?
És vajon kié? A szerzőé-e, vagy
a szövegé? Lehet(,) minden szöveged az?
*
Többszörös védőréteg alatt nevelted
vállalhatóvá arcodat. Hogy milyen áron,
mindketten tudjátok. Megérte-e? És:
mire mehettetek volna maszkok nélkül?
*
Amióta fölismerted magadban,
már el sem veszítheted. Durván hangzik:
innen nézvést nincs szükség rá. A puszta
képzete is perdöntő bizonyosság
(marad). De mondd, hová lennél nélküle,
ha csak benne találhatod meg önmagad?
*
Elég szárnyát billentenie benned,
s te máris elhiszed: vele rezdülhetsz.
Ez lenne hát a pillangó(d)ef(f)ektus?
*
Disszonáns lehet a legtisztább öröm
is, ha óvatlanul nyakába öntöd.
Képes vagy-e az ő szemével mérni
a számodra csökkenő távolságot
váltig egymásra nyitott ajtók közt, és
érzékelni tudod, mit jelent neki,
amivel te oly boldogan beéred?
*
Átfolyatod magadon. Transzfúzió.
Ha kiürül a tasak, újratöltöd
vele, hogy a véreddé váljon. Neked
használ, de meg mered-e kérdezni:
jó-e neki, és ha igen, akkor mire?
*
A líra képlete: érzelem + logika.
Definíció szerint az érzelmek
logikája. De ki fejti meg, hogy ez-mi-ez
az elcseszett, lehetetlen szöveg?
***
Bátai Tibor 1969-ben, még gimnazistaként írta az első szét nem tépett versszerű sorokat, és 1974-ben Vasy Gézának köszönhetően már megjelenés előtt állt egy folyóirat irodalmi mellékletében. A szerkesztőségi cenzor azonban több opusát kifejezetten rendszerellenesnek minősítette, így „letiltották”. Ez annyira megviselte, hogy ’88/89-ig gyakorlatilag egy árva sort sem írt. Akkor azonban kiderült, hogy mégsem sikerült kigyógyulnia az írásból.
Eddig két nyomtatott kötete jelent meg, az első 1996-ban, az Auktornál, Égtájak merőlegesén, a második 1998-ban, a Codex Printnél, A gyújtópont tökélye címmel.
Az internetes irodalmi oldalak közül rendszeresen publikál az ARTpresszóban, az alkoTÓházban, a Dokkon, a Héttoronyban, a Lenolaj kulturális online műhelyben, A Hetedik online irodalmi és kulturális folyóiratban, a Holdkatlanban és az idén Litera-Túra címmel elindult online művészeti folyóiratban.
2012 novemberében Stációk, valamint Palackposta címmel, Pethes Mária, illetve Szokolay Zoltán előszavával két elektronikus kötete látott napvilágot az E-book Könyvház és Kiadó gondozásában. Platónról, több ülésben című versciklusának néhány darabja megjelent a Stádium folyóirat 2013. évi számaiban. A Héttorony szerkesztőségének döntése alapján líra kategóriában 2014-ben elnyerte az internetes irodalmi magazint alapító Verő Lászlóról elnevezett, évente kiosztott díjat. A Búvópatak 2016. júniusi és júliusi számaiban szintén megjelent két írása. Az elmúlt években több mint húsz verse került fel szerb fordításban is a Szabadkán élő Fehér Illés Ezüst híd – Srebrni most címmel működtetett kétnyelvű műfordítói blogjára.
Legfrissebb hozzászólások