Vacogok. Nem illik rám,
csontomig feszül az irhám.
A verset nézd, a sok betűt,
ritmust rág, tép. Nincs etűd.
Negyvenkét év csupa láz,
kopottas fényem új kabát.
Mit ér ma huszonegy karát?
Olvad, csurog le a máz.
Elmém legyint, muzsikál,
hallucinál és huzigál,
andalít, hevít, felkavar:
sistereg, mint az avar.
A verset nézd, kerek-e?
Van-e alja és fedele?
Hasít, szálldos a füst fel-le,
hasad az ég feneke?
Magam tartva magamtól
nem esek ki a szavakból.
Negyvenkét évem szendereg,
Halál lebeg, lepereg.
Vagyok még, s ez nem elég,
utánam is jön nemzedék,
de köztük lesz majd, akad egy,
kin e vers lesz anyajegy?
Ember légy mindig, derűs,
mint a hold ott fent, ezüst.
Sapa Brown 1978. szeptember 20-án született Szombathelyen. Egyik kedvenc költője, Petőfi Sándor összes művét már 11 évesen elolvasta, úgy érzi az a fajta plusz és szépség, amit a költemények által kapott érintette meg, és alapja annak, hogy később verselni kezdett.
1989-ben Kovács Ákos, akit a mai napig legnagyobb példaképének tart, és a Bonanza Banzai volt rá nagy hatással, nemcsak zeneileg, de szövegileg is. 16 évesen egy viszonzatlan szerelem hatására kezdett verseket írni, majd később dalszövegeket is. A haikuval két éve ismerkedett meg, bár nehezen barátkozott meg ezzel a fajta versformával, mára részéve lett.
Sapa Brown jelenleg egy autókábelgyártó cégnél dolgozik.
***
Kapcsolódó oldalak:
Legfrissebb hozzászólások