Ez a csúnya német szó a hasáb- és sziromburgonyának a neve. Nos hát, hol találták fel ismeretlen zsenik? Minthogy angol nyelven “francia sült krumplinak” szokás nevezni, az ember azt gondolná, hogy a szakácsművészet nagy mesterei a francia gourmand-ok. Pedig nem: a “rósejbni” iszonyatos német neve és a francia híre ellenére – belga.
Bizonyos Rodolphe de Warsage belga szerző (aki 1879-ben született) emlékirataiban megvallja, hogy szülővárosában Liège-ben vásárolta az akkoriban még ritka csemegét, valamikor a 19. század nyolcvanas éveiben. Akkoriban apró burgonyasütő bódékban árulták, és még senkinek nem jutott eszébe, hogy otthon készítse el ezt az újdonságot. A hasábburgonya híre – és maga a sok zsírban sercegő ízes krumpliszelet – úgy terjedt szét a századfordulón, akár a vízbe hajított kő keltette kis fodrok. A “rósejbni” előbb Észak-Franciaországot hódította meg (főként Lille városát, amely dühösen vitatja magáénak), azután átkelt a Csatornán, hogy az angol szegényemberek eledelévé váljék, a szigetországban sült halszeletekkel együtt szokás árusítani ilyen néven: fish and chips.
Legfrissebb hozzászólások