költő, humorista, konferanszié. (A háború előtt Szarvas Dénes álnéven jelentek meg humoros írásai.)
Nyomdásznak tanult. Már fiatalon jelentek meg versei a Szép Szóban, a Korunkban és a Magyar Csillagban. A háború után kezdett el újságírással foglalkozni. Publikált a Szabadságban és a Ludas Matyiban is. Írásai megjelentek a Világosságban, az Igaz Szóban, később az Esti Hírlapban is.
Nagyon gyorsan és sokat dolgozott, terjedelmes életművének jelentős része másfél évtized produktuma. Vezetett kabarészínházat, több száz humoreszk mellett írt forgatókönyvet, színdarabot, bábjátékot, kabaré jelenetet, sanzont, táncdalt és nem utolsósorban konferanszokat. Ez utóbbi tevékenységével lett az ország egyik legnépszerűbb művésze. Fellépett a Vidám Színpadon, a Kamara Varietében és a Budapest Varietében is. Állandó szereplője volt a rádiónak és a szilveszteri kabarék konferansziéja volt. Kellér és Gádor fanyar humora mellett, ő harsányságával is kitűnt. Gádorral találták ki, de ő vitte sikerre a slágermagyarázatot.
Fiatalon, ötvenegy éves korában halt meg. Igazolva ezzel szállóigévé lett állítását: „Feltaláltam a rövid élet titkát.”
Fiai: Darvas László újságíró-tipográfus és Darvas Ferenc zeneszerző, zongoraművész. Unokái: Darvas Benedek és Darvas Kristóf sokoldalú zenészek.
Ismertek és elismertek táncdal-, illetve dalszövegei is, mint pl. Glauziusz bácsi dala, Nem wurlitzer a verkli, Én nem akarok minden áron férjhez menni, Én mellettem elaludni nem lehet.
Filmforgatókönyvei: az Állami áruház, a Dollárpapa és a Felfelé a lejtőn.Legtöbbet idézett versei: a Legenda a nő teremtéséről, és a Hetedik mennyország.
Molnár Gál Péter írta róla: „… Totalitárius rendszerben humoristának lenni nem életbiztosítás. Vagy az állását veszti el, vagy a humorát. Ha szélsőségesen foglal állást, állástalan marad. Ha meglapul: humortalan lesz. Kormánypárti humorista olyan, akár a fogatlan cirkuszi oroszlán. Darvas Szilárd nemcsak virgonc szellem volt, de eszes újságíró is. Tudta: hány lépés a határ.”
DARVAS SZILÁRD: A GÓLYA
Veszekedtem a kisfiammal,
mivel kerülő úton át
megtudtam, hogy az óvodában
elcsábított egy úrilányt.
Minden hatalmam összeszedve
szidtam, hogy rengett rá a ház:
– Jól nézünk ki! Mi lesz a vége,
ha majd a kislány lebabáz?
– Azonnal az orvoshoz mentek! –
mondtam, és Lóci nevetett,
nevetve mondta: – Nem én, a gólya,
az hozza mind a gyereket! –
Ezt mondta Lóci kipirultán,
s mérgesen nézett rám nagyon:
– Nekem nem lehet kisfiam, hisz
még én is kisfiú vagyok.
Nevetett, és én is nevettem,
ha már a baj így megesett,
s aztán leültem s nekifogtam
megírni ezt a versemet,
leültem, de nem ment a munka
mert költeménynek ez kevés,
szidtam Lócit, hogy rossz a ziccer,
rágtam a ceruzám hegyét.
S hogy tele lett a szám grafittal,
lehetett egy órája már,
a vitrin ajtaján kiszállott
a hosszúcsőrű, nagy madár,
kiszállt a gólya s ott keringett,
néztem a szárnyát, nagy begyét,
a szárnyát néztem s egyre féltem,
hogy leadja a névjegyét.
Legfrissebb hozzászólások