sűrű hajad közt kutatom a lényeget
ősz tincsek éveket rögzítettek rá
lágy vonásaid merevvé váltak ahogy
a pelyhes szakállból szúrós borosta fejlődött
rohamos tempóban erdő nőtt arcodon
összefonódott zaklatott világunk
hibát hibára halmoztunk
ránk vetített filmben éltünk
rendezni akartunk de a statiszta szerepig értünk
.
a halállal álmodtam tegnap
rám terítette vásott köpenyét
jeges lehelete nyomot hagyott lelkem szövetén
felriadt könyörgés hagyta el ajkam
párnámon nedves folt lötyögött
szemem töröltem lassan bizonytalan
gondolatok között hánykódtam
egyre több a ráncom fájó homlokom
üregében a kérdések egyre gyűlnek
mit szó nem magyaráz csak felnagyítja a félelem
***
1966-ban születtem Győrben. Ötvös Németh Edit néven publikálok, számos irodalmi csoportban. Öt éve lettem “ fertőzött”, azóta szabadidőm nagy részét versek írása és olvasása tölti ki.
“Megérintett egy angyal szárnya,
arcomra lágy csókot hintett,
alattam mélyen földi lárma,
néhány üveges tekintet.
Nem értik sokan, talán én sem,
szavak karcát a papíron
szívemben a líra zenéljen,
amely túllép álmaimon.”
Legfrissebb hozzászólások