Az éji sötétben susog a falevél
Fürge, hűs szellő halkan dalol
Csillagok fényében szikrát bont a remény
A természet táncra hív, belém karol.
.
Kecsesen libbenünk balra és jobbra
Nincs sötét csak kis félhomály
Forgáskor csiklandoz szoknyámnak fodra
Röppen a sok szentjánosbogár.
.
Egy tücsök, kettő, s már százan ciripelnek
Ritmusra hajol a lombkorona,
Az éjjeli lepkék is már táncra kelnek
S fütyül a szél, szellő rokona.
.
Szürke égi hölgyek komor gardedámok
Figyelik az éji gyülekezőt,
Üstdobokat ütnek a fényes villámok
S zúdítják a földre a záporesőt.
.
A tónak szoknyáját csipkézik a cseppek
Hogy a báli népnek ő ne csak tükre legyen
Majd aztán a ruhán szép gyémántokká lesznek
A zápor már messze jár, túl a hegyen.
.
S én boldogan táncolok e csodás éjszakán
Míg az erdő zenéje elandalít
A csillagok vígan néznek le rám
S az újhold félszegen rám kacsint.
.
A bálnak vége lesz lassan bizony
Az álom csendesen fölém hajol,
Nincs örökre vége én abban bízom
Még ha az álom el is rabol.
.
Mert következő varázsos éjjelen
Az erdő újra nekem dalol
El sem mondhatom, mily csodás énnekem
Ha a természet táncra hív, belém karol.
***
Barta Georgina vagyok, 16 éves gimnazista. Az irodalom egész kicsi korom óta az életem része. Alsó tagozatban kezdtem el én magam is írni, főleg verseket. A Debreceni Nagyerdőért Egyesület által kiírt pályázatokon többször is indultam, mert a természet egy kifogyhatatlan ihletforrás.
Barta Georgina Kata alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Legfrissebb hozzászólások