Volt egy kertész,
Meg a kertje,
Őt mindenki
Irigyelte.
Nem a kertet,
Csak a kertészt,
De a kertért
Irigyelték.
Cseresznyéje
Pingponglabda,
Kézilabda
Egy-egy alma.
S nem mondom mek-
Kora dinnyék:
Ha mondanám,
El se hinnék.
Volt akkora
Úritökje,
Hogy szemünket
Is kibökje.
Hízott persze
Gömbölyűre,
Nem szemet bö-
Kő hegyűre…
Ez a kertész
Egyszer látta,
Hogy a kertet
Vakond rágja.
Itt is, ott is
Nőtt egy pukli,
Sose lehet
Ezt megszokni.
Félt, odalesz
A gyümölcse,
Nem nő fáin
Tán még zöld se.
Lesben állt hát
Éjjel-nappal,
Ásó-kapa-
Nagyharanggal.
(Nagyharangot
Azért mondok,
Mert az adja
Meg a rangot.)
Ahogy így áll,
Ahogy ásít,
Karja zsibbad,
Lába vásik,
Ahogy őrzi
Kertjét ottan,
Egyik túrás
Kicsit moccan.
Göndör kis föld
Róla döccen,
– Na, nem hiá-
Ba őrködtem!
Emelte a
Szívlapátot…
Le is tette…
Olyat látott!
Nem vakond jön
Ki a földből…
Aki nézi,
Mindjárt földől.
Fütyörésző
Kicsi ember
Mászott elő
Kényelemmel.
Fején sapka,
Manóforma,
Nem pirosabb,
Mint az orra.
Megállt csípő-
Re tett kézzel,
S így szólt: – Te meg
Mit fürkészel?
Kerti manót
Sose láttál?
Rusnyább volnék
Tán a vártnál?
Mért állsz ott a
Szívlapáttal?
Manót ölni
Egy sem átall?
Mondd csak, honnan
Van szép kerted?
Tán gyümölcsét
Te nevelted?
Ha én ott lenn
Nem gondoznám,
A gyümölcsét
Sose hozná!
Almád lenne
Pingponglabda,
Mákszemet hoz-
Na a meggyfa!
Agyoncsapni
Szabad engem:
Fityisz sem nő
Majd a kertben!
Mondania
Nem kell kétszer,
Kertészséghez
KERT és ÉSZ kell.
Manójával
Megegyeztek,
Készít neki
Tálba meggyet,
Készít neki
Egrest, ánizst,
Kupicányi
Pálinkát is.
Amíg nőnek
A növények,
Hallatszik két-
Féle ének:
Egyik mélyből,
Szól magasan,
Másik mélyen
A magasban.
Élnek-nőnek
A növények,
Ők sem halnak,
Inkább élnek.
Ki nem hiszi,
Annak orrát
Nőjék be nagy,
Zöld uborkák!
Lackfi János (születési neve: Oláh János; Budapest, 1971. május 18. ) József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító, tanár, Nyugat-kutató, fotós.
Szülei Mezey Katalin és Oláh János. Publikálása kezdetekor vette fel a Lackfi nevet, hogy apjával össze ne tévesszék.
1985–1989 között a Táncsics Mihály Gimnázium diákja, első publikációja ebben az időszakban, 1987-ben jelent meg. Az ELTE BTK magyar–francia szakán szerzett diplomát 1996-ban, majd az ELTE-n a Magyar Irodalomtörténet tanszéken doktorált. 1994-ben már a JPTE Francia Tanszékén tartott kurzust a belga irodalomról. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Francia Tanszékének adjunktusa (1996-tól), a kreatív írás program egyik vezető oktatója Vörös István mellett.
1999 óta a Nagyvilág című folyóirat, 2000-től a Dokk.hu internetes folyóirat egyik alapító szerkesztője. A Magyar Írószövetség és a JAK tagja, valamint a Magyar PEN Club titkára.
Irodalmi tevékenysége mellett fényképei a Kalligram, a Kortárs és a Liget című folyóiratokban jelentek meg. Párok című első önálló kiállítása Kaposvárott, Piliscsabán, majd Budapesten, az Írószövetség Klubjában volt látható.
Hat gyermek édesapja: Simon (1992), Margit (1995), Dorottya (1997), Johanna (1999), Ágnes (2002) és Julianna (2015). Felesége Bárdos Júlia művészettörténész, Bárdos Lajos Kossuth-díjas zeneszerző unokája.
Kedvelt költői Kosztolányi Dezső és Weöres Sándor.
(Forrás: wikipedia.hu)
Lackfi János alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Legfrissebb hozzászólások