Nem érdemes a bánat
elmocsarasodott tavában
gyakorta megmártani
megfáradt elméd.
Vize hol kesernyés,
hol meg negédes,
de mindig pusztító
önsajnálatra késztet.
Kortyolj inkább aprókat
az önfeledt boldogság
vidáman csörgedező,
tiszta csermelyéből.
Ezt keresd szüntelen,
akkor is, ha időnként
búvópatakként tűnik el
sóvárgó szemeid elől.
Ne félj, előbb-utóbb
eléd kanyarodik ismét,
hogy szomjadat olthasd
s öntözd szerelmünk magvát.
Akkor majd előrelátón
fürdesd meg benne lelked is,
ne száradhasson ki többé
tévelygéseid alatt.
***
Márkus László alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
“Márkus László, 1955. február 13-án született, a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin egyik alapító tulajdonosaként ismerhetjük.
Így vall magáról:
Miskolci származék vagyok. Életem kétharmadát szülővárosomban, egyharmadát pedig székesfővárosunkban, Budapesten éltem.
2016 óta, boldogságban élek Pécsett.
Hosszú ideje az építőiparban dolgozom, épületgépészettel foglalkozom, műszaki vezetőként, vagy műszaki igazgatóként. Ez ugyan elég távol esik a művészetektől, de valamilyen formában mindig ezek vonzottak: a míves tudományok. Középiskolás koromban festegettem, verseket írtam, de ezen „műremekeket” szerencsémre és talán a műértők védelmében szétszórta és megsemmisített a sors. Később olvasói levelekkel folytattam, majd külsősként írtam helyi napi- és hetilapokban. Azután a digitális, internetes világ ugrásszerű térnyerése kapcsán megismerkedtem az okostelefonok világával. Egy PDA-val foglalkozó internetes, számítástechnikai portál szerkesztőjeként naponta írtam e témában cikkeket, majd felkérésre egy másik, hasonló, de nagyobb portál felelős szerkesztője lettem. Közel egy évtizedes aktív munka után egy időre felhagytam az online újságírással.
*
FOTÓZÁS
10 éve kezdtem megismerkedni a digitális fotózás világával. Korábban is volt néhány filmes gépem, de abban az időben még nem tudatosan fotóztam. Minden tudást, amit csak lehetett, autodidakta módon sajátítottam el. Kezdetben sokféle fotómasinát kipróbáltam, míg végül letáboroztam a Pentax vázai és objektívjei mellett, melyek a mai napig kiemelt helyet foglalnak el szívemben. ma már azonban inkább egy tükör nélküli rendszerkompaktot használok.
Számomra a manuális objektívkezelés technikája szerethető dolog, hiszen így azt érezhetem, valóban én fotózok és nem csak nyomom a gombot, mint süket a csengőt…
A fényképezés egy speciálisnak nevezhető szeletkéje, az utcai fotózás (street photography) lett a kedvencem, mégpedig három dolog miatt. Az első az, hogy az utcai fotósok rendelkeznek a legnagyobb műteremmel. Elég csak kilépniük lakásuk ajtaján és máris megnyílik számukra a legcsodálatosabb műterem, hisz övék az egész világ. Másik szempont az, hogy az utcai fotózás nem kíván hatalmas, sok darabból álló technikai felszerelést, elég hozzá egy kamera és egyetlen (fix) objektív A harmadik fontos dolog pedig a folytonos mozgás és a vadászat öröme. Utcai fotósként mindig menni kell, időnként megállva egy-egy érdekesebb épületrész vagy más motívum előtt és várni, hogy egy vagy több ember odatévedjen. Az utcai fotózás ugyanis nem az épületek megörökítéséről, hanem ez emberi lét érdekes pillanatainak, a fények és árnyékok játékának felvillantásáról szó. Hobbi fotósként és az általam választott és szeretett utcai fotózás miatt pályázatokra, kiállításokra nem küldök képeket. Fotóimat különféle facebookos street photography csoportokban és online galériákban lehet megtekinteni. Bő két éve még vezettem az általam létrehozott, akkortájt több, mit 11 000 főt számláló utcai fotós csoportot, melynek a világ minden tájáról voltak tagjai. Ennek köszönhetően számos neves külföldi fotósbarátra is szert tehettem. Olyanokra, akikre felnézhetek, akiktől tanulhatok, mert ők gyakorló utcai fotósként szakkönyveket, blogokat írnak és workshopokon, tanfolyamokon oktatják is e szakterület ismereteit. Időhiány miatt azonban lemondtam a csoport vezetésáről, bár továbbra is tagja vagyok. Én azonban immár csak fotósként, de továbbra is rendületlenül rovom az aszfaltot – amikor időm engedi. Példaképeimnek André Kertészt, Vivian Maiert és Henri Cartier-Bressont, kortársaim közül pedig Knut Skjærvent, Gabi Ben Avrahamot és Tatsuo Suzukit tekintem…
Egy tavalyi, angol nyelvű interjú egy utcafotós magazinban: http://www.newstreetagenda.com/2017/…/23/edge-markus-laszlo/
2018-ban jelent meg e-bookként, UTCAFOTÓK – Street photography című fotóalbumom.
A könyv a MEK-ben megtekinthető vagy ingyen letölthető: https://goo.gl/cG6hC
*
IRODALOM
Öt éve újra a költészet ingoványos talajára merészkedtem. Haikuk és tankák írásával kértem bebocsátást az irodalmi berkekbe, majd nagyobb formátumú szabadverseket, publicisztikákat is közreadtam. Mostanában apevákat is írok.
Nem tartom magam megfellebbezhetetlen tudású szakmabelinek, műszaki végzettségem ellenére azonban mindig is vonzódtam a kultúra- és a művészet különféle ágaihoz. Verseim online webes irodalmi folyóiratoknan látnak napvilágot.
Társtulajdonosként Hajnal Évával közösen alapítottuk és -szerkesztjük a Litera-Túra Művészeti Folyóiratot, valamint a szerkesztőség remek tagjaival együtt a Litera-Túra Irodalmi, Művészeti Magazint. Alapító-tulajdonostársammal létrehoztunk továbbá egy művészeti műhelyt valamint egy könyvkiadót is.
Verseim több antológiában is olvashatók.
2016-ban Art’húr irodalmi díjat kaptam.
2017-ben megjelent első önálló verseskötetem is, Fehérhegyi Parnasszus címmel, 2018-ban pedig a Lélekfestegetés, című második kötet.
Szerzői oldalam elérhető a Hetedhéthatárban:
http://hetedhethatar.hu/hethatar/?author=243
*
/ Szerk.: Hajnal Éva /
Fotó: Hajnal Éva – Márkus László portréja
Forrás: https://www.facebook.com/literaturairodalmiesmuveszetimagazin/posts/2061935683898059
Legfrissebb hozzászólások