szép homályok filmje derengő opál
nem marasztal elenged a táj
mint az álom meghitt melege
hull le rólam tekintete
ha tartoznék is valahova
ahol mindenki szeret
a helyet nem találom nem talál meg
hűvös a mások otthona
a kényszerítő körökből kiválok
nem akarok hasonulni hasonlítani
a mindenségből csak magamat
akarom kihasítani
a simogatást nem hiszem
kinyújtott kezekből mindig
a kevesebbet veszem el
minden reggel elölről kezdek mindent
beillesztem a világot
érrendszerembe minden érzékszervembe
befogadom kerengetem
látványosan burjánzik bennem:
megfoghatatlan megható
egyszerre végleges és változó
bűvöl az alkony
a mára érvényes színösszeállítás
legendák fémszálas rongya leng
a hámozott valóság felett
a fa nyújtózkodó sejtelem köd-csalás
a magány felsőfokán vitorlázó
lombtalan árvaság
***
Legfrissebb hozzászólások