Sapa Brown haikui

hallgat a Duna
csak pár sirályka mesél –
mindegyik másképp

*

párnámon tiszta
igaz könnycseppek dísze
– épp mint a harmat

*

HALLOWEEN UTÁN

töklámpás virít –
kiégett utca zajban
még pár mécses ég

*

kietlen réten
hullt nyár illatot kaszál
– rágcsál az idő

*

sötét szobában
lihegve cserélgetjük
egymás szavait

*

egy karéjnyi hold
mit ér fényed varázsa
csillagok nélkül…

*

mily szép az este –
mindenütt csak csillagok
még szemedben is

*

pincében mustszag
andalít táncra sok száz
muslinca szárnyat

*

pillantásomat
elültettem szemedben
– nézz rám s kinyílok

*

a hegyek mögött
már irdatlan nagy tél van
csend zúg – hófehér

*

csendből kirakott
megannyi lélekdarab
– sikolt az utca

*

mindkettő megvan
bennem egyformán lázad:
Káin és Ábel

*

mindaz mi ma még
reményteljes – holnap már:
– szívnek csak tövis

*

én még csak hiszlek
de már tudom hogy vagy – más
szívének igaz

*

taníts meg isten
látni az embert – nekem
oly sötétek mind

*

nem tudtam soha
jó ellenséged lenni
– csak rossz barátod

*

megbocsátásod
lágy szívemnek is sziklás
– hulló kőhalom

*

pattan a szikra –
finom meleggel kínál
rám meredt szemed

***

Sapa Brown alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Sapa Brown vagyok, 1978. szeptember 20-án születtem Szombathelyen. A versek szeretete viszonylag elég korán került az életembe. Tatalán 11 éves lehettem, amikor kiolvastam egyik kedvenc költőm, Petőfi Sándor összes verseskötetét. Azóta hurcolom magammal azt a fajta pluszt, azt a szépséget, melyet akkor kaptam.
És jött 1989-ben Kovács Ákos és a Bonanza Banzai, ami nagy hatással volt rám, nem csak zeneileg, de szövegileg is! Akkor eldöntöttem, hogy én is ezt szeretném csinálni, vagy legalábbis hasonlót.
A mai napig a legnagyobb példaképemnek tartom Őt.
Jelenleg egy Autókábelgyártó cégnél dolgozom, mint betanított robotmunkás.

16 évesen egy viszonzatlan szerelem hatására kezdtem el verseket írni, majd később dalszövegeket is. A haikuval alig két éve ismerkedtem meg.
Kezdetben nem csíptem ezt a fajta versformát, de mára a „részemmé lett már egészen”.
Hatalmas erőt és inspiraciót adott nekem a folytatáshoz.
Így most itt vagyok: létezem és írok.