Istenes Tibor: Az égre nevet tettem

Míg az égre nevet tettem,
Bohócokat nevettettem.
A lényeget megértettem,
Óriásból egér lettem.

Szelet hullámoztat az abrosz,
Tükörből kél a fény,
Jótól kap rajzot a rossz,
Sugallatra épül a tény.
Kvarckristályban zötyög az idő,
Míg látomásod alakul tudattá,
Hited múltja a jövő,
Félelmeid rakódnak falakká.
Csillagoktól látszik a sötét,
Tudatlanságból él a felismerés.
Szívdobbanás a tét,
Lebegés az elismerés.

Míg az égre nevet tettem,
Vasmarkokat hevítettem.
A lényeget megértettem,
Amit arattam, azt vetetettem.