hervad a világ –
szél borít színeire
avarkoronát
*
kopár diófa
ágán két levél közt már
csírázik a csend
*
mindaz ami szép
az ott van lent a völgyben –
meg két szemedben
*
éjjel megébredt
szemeit könnyek mosták –
rólam álmodott
*
sűrű nádasban
merészen magunk vagyunk –
pucér a Nap is
*
ne várj, nem jövök
hajnal tüzében égve
már rég itt vagyok
*
kirajzolodott
rút arcom mása benned –
magadra leltem
*
terelni jöttem
s nem okítani népem
balga lépteit
********************
barackfám kérgét
csupa moha lepi – az
avart meg rozsda
*
simítsd ki arcom
te tündöklő nyári szél
jön az ősz s félek
*
forog, körbeér
lassan kitelik hosszam –
maradni voltam.
*
kiszáradt kútból
egy varangyos brekeg fel –
mély neki a csend
***
Legfrissebb hozzászólások