Vizes póló versenyt rendeztek
a tengerparton a sziklák,
kőruhájukat az évszázadok alatt,
szépen leáztatták,
a teknősök is magukra vettek
régen egy melltartó darabot,
ahogy a fűrész foga remegve
a fa-nyakába harapott,
a kis csónak…csak a tenger szája,
megcsókolja lábadat,
pattanásig feszül éjjel az ég….
rajta egyetlen Holdgombja marad,
a látóhatár párkányára
kikönyököl a láthatatlan arcú végtelen,
a csönd stégjéről felszáll,
mint a hívó rím: a sirály fényesen.
***
Legfrissebb hozzászólások