régmúlt idők lehelete
járja be az ódon szobát
fák ágai köszöntenek az
évszázados ablakon át
madarak csicseregnek
antik íróasztalom kopottas
fiókjaiból a szél szelíden
üdvözöl s belélegzem
az ókort és a manapságot
nyugalomból jönnek a
gondolatok, a murvás
utak kacskaringóznak
körbe-körbe a földbirtokon
itt minden zöld és barna
minden jámbor és kedves
alázatos és felemelkedett,
de szép vagy Szigliget
szerény lakosaiddal együtt
most ismerlek csak meg
s a visszafojtott évezredes
gondolatok újraébrednek és nevetnek
ó, ti írók, kik itt pihentek
őzet láttok és vaddisznót
a letűnt világ varázsa
hatalmába keríti az átutazót
s újra lángra gyúl a finom lelkek
még finomabb parázsa
***
Legfrissebb hozzászólások