fagyos szelek csapkodnak repedt ablakot
elsöprik az éjszakai utcán a lámpafényt
kopasz fák tárják feléd szeretni vágyó sötét karjaik
durva betonfal löki eléd egy prédára váró rém graffiti-fejét
lábnyomodat letapogatja a machiavellista kreatúra
a sarok mögött sötéten hörög
soha meg nem írt végzeted
el nem kerülheted
***
Legfrissebb hozzászólások