Horváth Nóra: –

Konglomerátumom hatalmas edény
Kong az ő oldala.
Benne a minden, a semmi a mégis
S egymásba forganak.

Konglomerátumom végtelen mélység
De bennem meg a hiba,
Négy fele osztom ez égi világot
Korlátom rabiga.

Alulra az aljas, pöcegödröm tárva,
Középre semmilyen, az vár még beosztásra.
Kívülre a tőlem távol, mint a J’adore Dior
Fejem fölé égi szépség, s onnan hulló könnyek.

Konglomerátumom te színes szép vágyam,
Bocsáss meg énnekem.
Innen a földről búcsúzom tőled,
Mert nászunk képtelen.