Lábaim tétova nyomán
megbotlik a ősz ecsetje,
színpompás montázsán
fekete pacákat ejtve,
miközben odvas fatörzs
rejtelmeit fürkészve
piciny gombákat csodálok.
A Tettye szikár fái közt
bújócskát játszó
hűs, hajnali fényben
megkiabál egy rátarti,
virgonc pintyfiú,
harsány hangjára
távoli sziréna felel.
Fejem fölött mókus motoz,
közel a tél spájzolni kell,
így megdézsmálja
a szorgos szajkó
rejtett kincseit,
míg a tollas gazda
makkokat gyűjtöget.
Elmém apró kamrájába
kincseket dugdosok én is,
pipacsok piros színét,
sárguló széna illatát,
szerelmes sármányok dalát,
izgága békák szerenádját,
színes falevelek röptét,
az avar fanyar illatát.
Majd megidézek mindent
magányos téli estéken,
mikor tetőablakomon
cikornyás jégvirágok
ölelkeznek a telihold
rideg, ezüstös fényével,
miközben múzsám alakja
táncot lej szobám falán.
Legfrissebb hozzászólások