Hornyik Anna: Őszi pillanatkép

egy dallam hagyja el ajkainkat,
fölém hajolsz, asszonyoddá válok,
múzsáddá, kit elrejtenél emberek elől,
az égnek megmutatnál,
az illatod, a keresett, védelmező illatod
a fészek, a rejtelmek fuvallata,
mely a békébe noszogat –
kivetkőzök minden rétegemből.

ó, Istenem, de szeretlek!!!

Figyelsz, és
én én lehetek és
én én vagyok.