Ülök a buszon, a csaj (2,5 hónapos ekkor) hordozóban elém kötve nézelődik. Egyszer csak azt veszem észre, hogy a mellettem ülő vadidegen nő nyúl a gyerek felé. Reflexből kifordultam előle oldalra.
– Nem szabad?
– Nem.
Gondoltam itt le is van zárva a történet, én nem ismerem őt, ő nem ismer engem, még csak szemkontaktus sem volt egy pillanatra sem, oké, most egy kicsit kínos a csönd, de hát majd mindenki leszáll, ahol leszáll, és ennyi. Aztán fél perc múlva:
– Pedig direkt a fejét akartam megsimogatni, nem a kezét, amit a szájába vesz.
– De a fejét se simogassa, nem kutya. És kutyánál is illik megkérdezni, hogy szabad-e.
– Más emberek örülni szoktak, ha megsimogatják a gyereküket. Ez ilyen kedves gesztus. Látunk egy aranyos kisgyereket, akkor megsimogatjuk.
– Ön örülne, ha egy vadidegen a buszon elkezdené Önt simogatni…?
– Én a gyerekeket mindig megsimogatom. És örülni is szoktak neki, a szüleik is. Nem mindenki ilyen mufurc.
Jó, akkor mufurc vagyok, te meg sértődött, ezzel azért már csak lezártnak tekinthetjük az egészet. Újabb fél perc csönd.
– Azon gondolkodom, mi történhetett az életében, hogy ilyen mufurc lett. Mindenki örül, ha a kisbabáját megsimogatom. Nem vagyok se csöves, se cigány, vagy ápolatlan. Maga meg…
– Köszönöm, erre nekem nincs szükségem, további jó utat, viszont látásra.
Elülök máshova. A szemben ülő nő, aki az egészet végighallgatta, vigyorog rám, mint a vadalma. Egy megállóval később felszáll az előző szomszédom egy barátnője. Köszönés után azonnal elmeséli neki az egészet.
– De bunkó…!
– Ugye? Pedig csak a kisbaba fejét akartam megsimogatni, de hát ilyen mufurc.
– Biztos ilyen keserű az élete.
– Igen.
– Szegény kisbaba. Neki pont elkéne a simogatás, ilyen anyával.
– Hát igen, de ha nem engedi, nem engedi.
– Gyere, simogasd meg az én fejemet.
– Jól esett?
– Igen. Na gyere, akkor most én a tiedet.
– Mmmm.
– Szerinted miért ilyen mufurc?
– Hagyjad csak, biztos csalja a férje.
*
(Szerző: catbusengineer)
Legfrissebb hozzászólások