Murányi Zita verse

tegnap éjszaka alaposan rám ijesztett apa
sajnos van alapja eszembe jutott a gézbe tekert hasfala
meg hogy az isten a lélek perforációja
és mindkettőnkben ugyanott van elhasítva
szerintem ő sírt hangosabban de lehet hogy
csak befelé könnyezett az isten azon a kis lyukon
az éjszaka a mennybe visszament egy csomó hülyeség
jutott eszembe hogy mennyire hasonlítunk egymásra szent
meggyőződése hogy őt nem szereti senki és
időnként én is ezt szoktam hinni egy húsz évvel ezelőtti
nyár amikor„magyarország legszebb férfi felsőtestét”
eltakarta a sergio tachinni azt gondolta ennél nem lehet lejjebb adni
ez valami baromi nagy márka nem is volt senki másnak
az átkosban hogy minden talján szeme kikerekedik
majd ha rákanyarodik az olasz csizmára csak anya bánta
hogy 22 évesen a kedvemért kezdett komolyan olvasni mert olyan
blődségeket kezdtem kérdezni amire magától nem tudott
megfelelni most meg folyton azt mondja változzak meg
ilyen negativitással nem lehet élni és az ő teste
alatt krepál be a CT én csak a számítógépekre
vagyok gyilkos hatással és az elektromos kijelzőkre
ha szomorú vagyok magamban mindig leülök egy kőre
el sem tudom képzelni mi lenne ha egyszer végleg eltörne
ülök a kövön és várom hogy azon a kis lyukon az isten
mégis visszaszökne de tegnap este apához küldtem
hogy körülölje és azt gondoltam milyen jó sírni
így minden csöppben százszor törik meg az éjszaka csöndje
és amíg belefogódzkodom a lüktetésbe az isten mint egy légy
ami most esik a sörbe nem akarok örökre elbúcsúzni tőle
hogy apa még milliószor kortyolhat bele a rézszínű zümmögésbe
és két rokonlélek űrjét kitölti a szénsavmolekulák üvöltése.