Nyírfalvi Károly: A rács

A rossz hír közlése mindig rám marad, kínos kötelesség,
takarítani is hogy utálok, nemhogy hosszan szólni a semmiről,
netán városi verset írni a jó levegőn, az egyetlen tanyán,
frissen fejt csészényi tej a kezem ügyében.
Csak fejben, hangtalan mormolnám a sorokat, sorsukra hagynám
szakadt szavaim feslett zsebben a szérű sarkában.
Ha azt mondod, köpeny, ruhára gondolok, csiga eszembe
nem jut, nézd el nekem, mi alig tudott, a nyelvem hegyén
nyüzsgő apró lényekről mondj valamit, s az akkor jó hír lesz.
Nem kéne sietnünk, nap nem süt, kakas nem kukorékol,
eső nem zuhog, teli a poharam, s még mindenre jól emlékszem.