Szirtes András: A csoda körbeölel

Sokaknak e szürkeség nyomasztó
Nekem csodás puha lágy ölelkezés
A cseppek birodalmában üdülés
A rövid nappalok matt fényajándéka
Illan szemembe miközben
Minden csotog toccsan köröttem
Meghempergőzöm a sárban
Felnyalom a fákon ringó ezüstcseppeket
És nézem mint reszket a pók hálójában
Várva reménytelen
Befűtök a vaskályhába s viszek neki
Félig alvó itt maradt őszi legyeket
Markomba emelem hevesen dobogó szívét
Együtt örvendünk a mélyzöld
Árnyalatok végtelen variációi közt
Annak hogy ez az ősz is nekünk értünk
Született