Ahogy a fűzfa lombja a vízre hajol,
ahogy a víz tükre zsenge széllel dacol,
ahogy a sok hullám a szelíd parthoz ér,
úgy szeretlek, úgy várlak én.

Ahogy a madarak fel az égbe szállnak,
ahogy a levegő a szárnyuk alá kap,
ahogy vitorláznak és röptük földet ér,
úgy szeretlek, úgy várlak én.

Ahogy a rácsok mögül kitekint a rab,
ahogy a látogatója hozzá szalad,
ahogy a vasajtó kinyílik, hogy szabad,
úgy szeress csak, úgy akarj majd.

Sapa Brown 1978. szeptember 20-án született Szombathelyen. Egyik kedvenc költője, Petőfi Sándor összes művét már 11 évesen elolvasta, úgy érzi az a fajta plusz és szépség, amit a költemények által kapott érintette meg, és alapja annak, hogy később verselni kezdett.
1989-ben Kovács Ákos, akit a mai napig legnagyobb példaképének tart, és a Bonanza Banzai volt rá nagy hatással, nemcsak zeneileg, de szövegileg is. 16 évesen egy viszonzatlan szerelem hatására kezdett verseket írni, majd később dalszövegeket is. A haikuval két éve ismerkedett meg, bár nehezen barátkozott meg ezzel a fajta versformával, mára részéve lett.

Sapa Brown jelenleg egy autókábelgyártó cégnél dolgozik.

***

Kapcsolódó oldalak:

Sapa Brown alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

a MIR – Magyar Irodalmi Rovat oldala

Szürke felhőt nézek,
sárga levél pereg.
Magasba felmászó,
majd leeső gyerek.

A fák egykedvűen,
félálomban állnak,
halott leveleik
után csak bámulnak.

És nem emlékeznek,
és nem is gyászolnak,
mert a körforgásban
tudják, ott a holnap.

***

Nyugdíjas gépésztechnikus vagyok. Sokan neveznek költőnek, de én nem tartom magam annak. Verseket próbálok írni, néha sikerül elfogadható is. Rengeteg versem van, de kevés köztük az igazán jó. Több antológiában, és netes magazinban vagyok rendszeresen jelen. Saját kötetem nincs, és nem is tervezek.

Kolumbán Jenő alkotásai a Lenolaj.hu olda