Ültek a folyó partján. Vadmalac meg a Komája.
”Figyeled – mondta Vadmalac, – ma olyan ”nedvzöld” a színe.
A koma egyre csak mormolta: ”Nedvzöld, nedvzöld.” Majd Vadmalachoz fordulva ezt mondta: ennek a folyónak ezer színe van. Mert te adsz nevet nekik.”
”No.” – Válaszolta Vadmalac. Leszakított egy szál füvet , a mancsában szétmorzsolta, s az eredményt megmutatta a komájának:  valóban nedvzöld színe lett.
Komája az irigységtől elhúzta a száját. Abban megegyeztek, hogy kombinálni kell, úgy színesebb az élet. A folyóparton is.

***

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán