Mintha evezne bennünk a víz, vagy lassan buzogna fel a vér, karjaink behúzva mélyen ott hajtanak, akár ágak a fák nyugodt erdejében, mert semmi nem sürgős. Főleg a semmi. Nem lesz belőle haszon, sem köszönet. Vizes jegyűek vagyunk, lassúak, akár a rák...