P. B. Shelley 1819-ben
Amelia Curran (1775 – 1847) ír festőművész alkotása

Oxfordban tanult. Itt írta Az ateizmus szükségszerűsége és az Ha az Istenről való tudás szükséges, akkor miért nem evidens és egyértelmű című műveket. Nemsokára, a művek megjelenése után ateista nézetei miatt elbocsátották az egyetemről. Ezt követően Skóciába szökött, ott megnősül, és úgynevezett „nyitott házasságban” élt. Ezekben az években gyakran utazott Londonba, hogy könyvesboltokba mehessen, és találkozzon a vallástagadó, de Istenhívő William Godwinnal, Godwin hatása alatt számos verset írt, mint például az ismert Mab királynő című verset, és különböző politikai reformokat követelő rendezvényeken is részt vett. Ugyancsak Godwin hatására fordult az ateizmus felől, Voltaire deizmusa felé.

Hamarosan szerelmes lett Godwin lányába, akivel Svájcba szökött, hátrahagyva terhes feleségét és gyermekét. Tettüket mindkettőjük apja elítélte, ezért mindenféle anyagi támogatást megvontak tőlük. A párt Svájcban Byron fogadta be, Mary Wollstonecraft Godwin itt írta meg Frankenstein, avagy a modern Prométheusz című regényét, melyet a Shelley és Byronnal történt csónakázás közben mesélt szellemtörténetek ihlettek.

Mary-vel Olaszországba költöztek, itt született meg egyetlen életben maradt gyermekük. Sokat írt, ugyanakkor sokat hajózott Don Juan nevű hajóján. Egy ilyen hajózás során vesztette el életét is 1822. július 8-án. Az Ariel nevű vitorláson viharba keveredett másik három társával együtt. Holttestét a hullámok négy nap múlva vetették partra. Jó barátja, az akkor már világhírű Byron a közelben lakott, ő rendezte meg a temetést. Ókori mintára a tengerparton máglyát emeltetett. A hamvakat azután a tenger hullámaiba szórta. A hamvasztás során állítólag Shelley szíve nem égett el.

P. B. SHELLEY: A SZERELEM FILOZÓFIÁJA

Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülő suhogása;
magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel –
Mért ne veled én?

A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorít, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket:
minden csókol… – S te soha
engemet?

(Szabó Lőrinc fordítása)

(Forrás: wikipedia.hu)

Irigyled a fákat?
Hogy szabadok és sudárak?
Mint akik szeszélyből, hűségből,
vagy meggyőződésből őrzik a helyüket?

De minden fa kapaszkodik a földbe.
A gyökereivel odaköti magát a helyére.
Lehet bármilyen magas. Amíg a világ a világ,
előttünk térdepel.

***

51 vagyok, egy 11 éves, csodás kislány mamája. Nagykanizsán születtem, az ELTÉ-n végeztem, hosszú ideig éltem Portugáliában, Olaszországban és Spanyolországban, lovagregényekkel és trubadúrokkal foglalkozom, a Károli Kreatív írás specializációját vezetem. Szerelemből tanítok.

De az írás fontosabb. Versekkel kezdtem, regényeim, novellásköteteim a Magvetőnél és a Jelenkornál jelentek meg. Esőváros (2004), Aranyhímzés (2005), Magyar dekameron (2007), Fordított idő (2015), Elsodort idő (2017), Összetört idő (2019).”

Kapcsolódó oldalak:

Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál

Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál Facebook oldala

Bánki Éva írásai a Lenolaj.hu oldalán

rá se ránts,
ha olykor egyedül maradsz,

ne tántorítson gyűlölet,
vagy néhány harsány zivatar.

***

Márkus László alkotásai a Lenolaj.hu oldalán