2024-11-14
MIR – Magyar Irodalmi Rovat 7
Sapa Brown: Huszonegy karát
Vacogok. Nem illik rám,
csontomig feszül az irhám.
A verset nézd, a sok betűt,
ritmust rág, tép. Nincs etűd.
Negyvenkét év csupa láz,
kopottas fényem új kabát.
Mit ér ma huszonegy karát?
Olvad, csurog le a máz.
Elmém legyint, muzsikál,
hallucinál és huzigál,
a...
Sapa Brown: ŐSZI KÉPEK
pipázó nádast
ringat bordás víztükör
épp kel fel a nap
*
szürke ég alatt
kéklő ködök hasítják
végét a nyárnak
*
bíbor pírral írt
szép naplemente vacog
füstöt a fákra
*
apró ökörnyál
hintáztat naplementét
hízott avaron
Sapa Brown 1978. szeptember 2...
Sapa Brown: HAZÁM
Én mindig csak tipródtam:
asztal alá, ha morzsa hullt,
szegénységem bitoroltan
ujjaimra finomult,
mint a gyurma: lágy anyag,
belőle téged kaptalak,
hazám, hazám Te szomorú,
földed babérkoszorú.
Én mindig úgy mozogtam,
ahogy az óra körbejár,
fe...
Sapa Brown: Úgy
(Kedvesemnek)
Ahogy a fűzfa lombja a vízre hajol,
ahogy a víz tükre zsenge széllel dacol,
ahogy a sok hullám a szelíd parthoz ér,
úgy szeretlek, úgy várlak én.
Ahogy a madarak fel az égbe szállnak,
ahogy a levegő a szárnyuk alá kap,
ahogy vitorláznak és...
Sapa Brown: Ha felemel
Ház vagyok, épp roskatag,
egy női kéz majd összerak.
És ha nem, hát megfelel
a mocsok is, ha felemel.
Alku köt, míg mást a hit,
és gyilkolni jár mindegyik.
Törtet, gyűlöl, méreget,
és nyelve éle ejt sebet.
Szívd mellre, nem bújtatom:
- békét is várni ...
Sapa Brown: Változás
Valami mélyen átitat,
fodrozza fent a kék eget,
megbújva a kertek alatt
hamuszín függönyt tereget.
Két sóhaj közt is hallani,
a szél a fákra szimatol,
ág súgja ágnak: tartani,
hullt levél száll a kert alól.
Lekonyult Nap ül a tájra,
eloltja mind a szí...
Z. Konkoly Juci haikui
Párnámra csorog
csellengő reggeli fény:
álmot kergető.
*
Korhadó fákat
élettel tölt a tavasz
rügyfakadások.
*
Gubbasztó felhők
végtelen könnye csorog:
mossák a telet.
*
Gondolataim
párkányon könyökölnek:
jaj még kiesnek.
*
Csillagtalan éj
Hold...