Fellellek álmaimban, s te mindig háttal állsz. Kibontott hajadból homlokomra biccent haldokló jázmin aprócska szirma csitítja az egyre csak lüktető csöndet. Amire végképp nincs, vagy nem lehet szó, arra ott vannak a könnybe lábadt szemek, melyek kiméri...