Édesanyám, már hamvad a pír arcom komor öblén, és a redők késéles csöndje hasad le a szívig. S mint új alkonyi lángban, kéken lobban az est el, hanttá hunyt szemeim tükrén úgy ébred a bánat. Nézd, most elringat remegő tenyerén a világ, de parttalan álmok ...