2024-11-14
Márffyné Horváth Henrietta 10
Márffyné Horváth Henrietta: anya-kép
irigykedve fogtam a kezembe
a régi zöld műanyag hajlakk spricnit
két vézna copfomra óvatosan
rászuszogtattam egy-egy cseppnyit
a matt ezüstös púderes tükröt
kiloptam a fonott fülű ridikülből
kéklő porzó szemfestékes ujjal
nagylánnyá mázoltam magam
féli...
Márffyné Horváth Henrietta: Csak egy rossz álom
Peter idegesen dobolt ujjaival az íróasztalán. Üveges szemekkel bámulta a monitort. Nem akarta elhinni, hogy ez megtörténhetett vele.
Szinte csak foltokban emlékezett arra a hivatali bulira, melyet két hónappal ezelőtt tartottak. Rémlett, hogy meglehetősen sű...
Márffyné Horváth Henrietta: Tavaszi haikuk
Búcsúzik a tél,
felölti új ruháját
az ébredő kert.
*
Fehérlő szoknyás
hóvirágok, tőzikék
hajladoznak kint.
*
Szürke bóbitás
vattapamacsok ülnek
fűzfaágakon.
*
Langy szellő simít
lágyan végig arcomon,
jólesik, hagyom.
***
Márffyné Horváth Henrie...
Márffyné Horváth Henrietta: Búcsú
A hajlott hátú öreg botjára támaszkodva ballagott a poros földúton. Minden egyes lépésnél hosszú irhakabátja roggyant lábait verdeste. Ősz fején bundás kucsma ült, barázdált homlokán verejtékcseppek gyöngyöztek. Vállán nagy vászontarisznya függött, mely összea...
Márffyné Horváth Henrietta haikui
jégbezárt tóban
szunnyad a nyári öröm
fagyott emléke
*
Egy baráti kéz
átlendít, magunk által
emelt gátakon.
*
Ki áll ki értem,
ha én ülve maradok
a lét szószékén?
*
Szívtelen ember
másik életre vágyik,
új donort keres.
*
Járókeretbe
foglalt cs...
Márffyné Horváth Henrietta: Add a kezed!
add a kezed
ha feketévé tették életedet
add a kezed
ha szavak már úgysincsenek
add a kezed
ha fogytán levegőd, s már nincs tered
add a kezed
ha ebédre csak a könnyeidet nyeled
add a kezed
s ami felszakadt, majd újra beheged
add a kezed
ha elvették a...
Márffyné Horváth Henrietta: Felnőttesdi
Megvillan a remény egy kis sarokban
elbújva, keresem tűz, víz, jéghideg.
Gyermekké változom, vagy az is voltam
mindig, ha én sem, akkor ki érti meg,
hogy mi játszódik le naponta köztünk.
A ránk gabalyodott fényes lánc hamis,
illúzióként hint szemünkbe ál...
Márffyné Horváth Henrietta: Lennék…
Lennék ránc a tenyeredben,
lennék holtad, temetetlen.
Lennék vízcsepp vállad gödrén,
ajkad nyoma a kávés bögrén.
Lennék párna fejed alján,
pillantásod keblem halmán.
Lennék öröm, lennék bánat,
lennék Napod, lennék árnyad.
Lennék szél, mely körbetáncol,...
Márffyné Horváth Henrietta: Emlékkertben
Meglassulnak a léptek, akár a percek,
állóképpé csontosul az idő.
Sötét ruhás alakok terheket cipelnek,
lelkük fekete, bánatba görnyedő.
Szaggat a kín és néma a gyász,
száraz szemekben parázslik a jaj,
s vértelen ajkakból párálló fohász
lebeg a sírok fe...
Márffyné Horváth Henrietta: Múltidéző triptichon
kis kopott bögrén
a múlt ujjlenyomata
a ragasztott fül
forralt tej föle
hullámzik- édes pára
boldog gyerekkor
mama nevet rám
a rég lebontott házban
széttörött emlék